Elolvastam, csak indulnom kellett és erre nem tudtam fél mondatban válaszolni.

 

Hogy kicsit összefoglaljam a mondandómat, pontokba írom. Talán így jobban látszik a lényeg: miért az a véleményem, hogy a 3 lencsés aplanatikus Zeisst se fogod elég aplanatikusnak tartani.

 

- Azzal egyetértek, hogy valószínűleg nem véletlenül volt drágább a nem aplanatikusnál, és hogy az alsó lencse valószínűleg aszférikus. De a későbbi kétlencsés verzió is aszférikus alsó lencséjű, felette pedig a félgömblencse immergálva aplanatikus. Ha az alsó aszférikus tag tényleg aplanatikus és úgy van elhelyezve, hogy a képe a félgömblencse egyik aplanatikus pontjába esik, akkor az a másik aplanatikus pontjába aplanatikusan képezi le, az egész rendszer aplanatikus lesz. A háromlencsésnél természetesen ez úgy néz ki, hogy az aszférikus tag a meniszkusz egyik aplanatikus pontjába képez le, a meniszkusz pedig a félgömblencséébe. Ebből a szempontból tehát mindegy két vagy három lencsés az Aplanat kondenzor, is-úgy is aplanatikus, ha az aszférikus tag jól tervezett és a mezőrekesz a számított helyen van.

 

- Miután azt találod, hogy a kétlencsés szintén Aplanat nevű sem tökéletesen az pedig szintén aszférikus az alsó tagja, ezért gondolom, hogy ugyanúgy csalódnál a háromlencsésben. Hacsak régebben nem aszferizáltak jobban, mint később.

 

- Szerintem (de ez nem bizonyíték, csak vélemény) a háromlencsésről azért tértek át a kétlencsésre, mert eredetileg a háromlencséshez a meniszkusz miatt nem kellett az alsó lencsét annyira aszferizálni és időközben jobban kiforrott a technológia. Elég lett két lencse. Optikai szempontból -- ha jól aszferizálják az alsót -- a meniszkusz jelenléte nem követelmény. (Eleinte azt hittem az alsó rész nagyobb apertúrája miatt volt a meniszkusz, de mint írod az a frontlencsével együtt jön le és nem marad a vázon mint a 3D-nél.)

 

- Írod, hogy a tárgylemez vastagság nem fontos de ez csak abban az esetben igaz, ha a légrés kicsi a lemez vastagságához képest. Immergálva természetesen mindegy, ha tényleg homogén az immerzió. Egyébként nem teljesen homogén, a tárgylemez kicsit nagyobb törésmutatójú az immerziós olajnál. Mindegy, az a kis különbség nem oszt nem szoroz itt. Viszont a megfelelő metszési távolság továbbra is fontos, mert csak egy pontra lehet teljesen aplanatikus a rendszer. Ha a lámpa nem jó helyen van, akkor a légrés és ezáltal a metszési pont megváltozik. Mondhatnád nem sok az. Én a Lomo 1,4-es aplanatikus kondenzornál azért nem így látom, végtelen és 20 cm lámpatávolság között azért van egy jó 0,6 mm metszéspontbeli különbség 11 mm-es fókusztávnál. Az a tárgylemezvastagság kb. 60%-a.

 

- Egy jó akromatikus-aplanatikus kondenzor nem csak aplanatikus, hanem a szinuszfeltételnek is eleget tesz és asztigmatizmusra is jobban javított. Tehát egy véges kiterjedésű tárgyat/fényforrást képez le helyesen, nem csak egy pontot, mint az aplanát. Tehát mindenképpen jobb lesz a képe egy ugyan aplanatikus de nem akromáténál. Egy hullámhosszra lehetne persze hasonlóan javított nem akromátot szerkeszteni, de az a régi monokromát objektívekhez hasonlóan egy csomó meniszkuszból állna és használhatatlanul hosszú felépítésű volna.