Rodes meghallotta a fegyverdörgést, amint, Henry Heth vezérőrnagy hadosztálya (A. P. Hill hadtestéből) összecsapott az uniós 1. hadtesttel. Déli irányba meneteltette hadosztályát és az Oak Ridge-en bontakoztatta ki, abban a tévhitben, hogy most az északi csapatok jobb szárnyának oldalába került.

 

-- Ez nem volt tévhit. Mikor Rodes elkezdte a dandárjait oszlopból vonalba fejleszteni, akkor még csak az I. szövetségi hadtest volt jelen. Annak tényleg a jobbszárnyát tudta fenyegetni. De időközben megérkezett a XI. hadtestből is két hadosztály, akik kelet felé terjesztették ki az uniós vonalat. Ezeket Rodes öt dandárja már csak frontálisan tudta megtámadni.

 

Rodes – Ewellel egyetértésben – figyelmen kívül hagyta Lee parancsát, hogy ne kezdeményezzenek általános összecsapást, és támadott.

-- Utólag ez rossz döntésnek látszik, de akkor és ott nagyon is indokoltnak tűnt a gyors és döntő fellépés, mielőtt még több szövetségi katona érkezik, illetve a jelen levők jobban kiépítik a rögtönzött sáncaikat.

 

Miután első támadása kudarcot vallott, Rodes megindított egy második rohamot. A támadások Early hadosztályát is belesodorták a harcba, sőt a Hill-hadtest egyik hadosztályát is be kellett vetni.

 

 

-- Itt nem Rodes "rossz" támadásának "megmentése" a lényeges, hanem az, hogy amit Rodes szertett volna, oldalról felgöngyölíteni az uniós állást, az Early hadosztálya számára valóban lehetségessé vált, mert déli létszámfölény alakult ki és ezt kihasználva az uniós szárny mögé tudtak kerülni. Early ezt felismerte, Ewell engedélyt adott a kedvező helyzet kiaknázására, Lee pedig átlátta, hogy az északi támadást Hill hadtestének támogatnia kell és ebben az esetben itt és most jó eséllyel tönkre tudnak verni két uniós hadtestet. Ha halogatják a dolgot, akkor meg nem tudni mi fog történni. A jól kivitelezett Early-féle támadás, párosulva azzal, hogy Rodes nem állt le a veszteségeit számolgatni, nagyrészt el is döntötte a harcot a délután hátramaradt idejére. A probléma ott volt, hogy amennyi ereje Hillnek rendelkezésre állt, azzal az ő hadteste is nyugodtan megpróbálhatta volna átkarolni az I. hadtest szárnyát, de Hill nem irányította az ütközetet, mert rejtelmes betegsége miatt rosszul volt. Hill hadosztályai valószínűleg Lee irányítása alatt működtek és Heath-t a harc folyamán ugyanúgy fejbelőtték, mint Reynoldsot, csak ő megúszta egy agyrázkódással, de így nem tudott Pender hadosztályától segítséget kérni és így az áttörés nagyobb veszteséget követelt, mint szükséges lett volna. Pendert meg valószínűleg Lee tartalékban tartotta, csakúgy, mint Hill harmadik hadosztályát, Andersont, akit még kora délután arra utasított, hogy ne is haladjon tovább Gettysburg felé, hanem táborozzon le. Így Anderson csapatai aznap nem láttak semmilyen harcot.