P. Pálffy Julianna

honnan tudhatnád

 

 

honnan tudhatnád
hogy a reggeli kávé fűszeres illata
visszahozza a szülői ház minden rejtett zegzugát
még a kamra pókhálós legtávolabbi sarkát is
ahol békésen megférnek a teli befőttes üvegek alatt
az ajándékba kapott bontatlan üvegpoharas dobozok
és nem zörmögnek megkülönböztetett figyelemért
a zsákokba gyömöszölt diók sem

 

honnan tudhatnád
hogy a nádfedeles pihenő mellett kinyílt virágok
hosszú hónapok óta vágyakoznak becéző szavakra
a rácsokon felfutó babhajtások várják a termés gyönyörét
és igazi élni akarással kapaszkodnak a ciprusokon átszűrődő
napsugarak aranysárgán örökmozgó játékába
hogy esti harangzúgáskor áldozhassanak az univerzumnak
örök reménnyel a megmaradásra

 

honnan tudhatnád
hogy a szobák csendjébe sajdult árvaságom emlékoltárt épít
akár borostyánba olvasztva a legapróbb részletet is
a forró nyári esték lobogó tüzénél ülők csilingelő kacagásától kezdve
a léleksimogató családi karácsonyok kézen fogott öröméig
amikor bennem lázadni kezd a csend mert tudom
hogy az emlékezés puha bársonytakarója felett már visszavonhatatlanul
apámé anyámé az egész csillagos ég

 

 

2020. 05. 30.

 

 

 

/Litera-Túra Művészeti Magazin/