Papp Árpád

Ha már…

Ha már nem élhetsz úgy, ahogy szeretnél,
ne alázd meg magad, hogy válaszolsz az ostobáknak.
Ha már mindenki árulónak bélyegez,
ne alázd meg magad se véd- se vádbeszéddel.
Húzódj csak félre szótlanul –
hadd forrjon össze újból ajkad nyers sebe!
Vesd el hasznavehetetlen mértékeik s kellékeit
a neked szánt szerepnek!
Legyints – ajtó, amelyen át szabadba jutsz:
nagy, lélegző fák és lüktető csillagok közé.
Ne zúzd szilánkká szolid tekinteted kő-arcukon!
Elég, ha volt egy múlhatatlan semmi-pillanat,
Elég, ha van egy cigarettaparázs –
hogy melengessed magányod,
Miként nem vagy élője senkinek –
halottja sem leszel!
Ne szerezd meg hát nékik azt az örömet,
hogy sírni lássanak.

1972.