Hogy még nagyobbat mondjak: az én ruhámon vagy másfél méteres uszály is volt! :-) Aznap reggel már bántam ezt a választást. De aztán sikerült vele lavíroznom. Főleg azon aggódtam, hogy sikerül majd bekormányoznom magam a négy zsámoly elé, ami nekünk és a tanúknak volt fenntartva. Egyébként nem értettem, nekünk miért kell leülni, úgyis mindig fel kellett pattanni. Inkább álltam volna. Mint kiderült, a húgom is azon aggódott, mint tanú, hogy rálép az uszályomra és akkor én hasraesek. :-)
Egyébként nagyon tetszik a ruhád felsőrésze. (A képen csak ez látszik.)
Én is nagyon izgultam, de végülis ez nem volt rossz, ettől (is) olyan álomszerű volt az egész, mintha 10 centivel a föld fölött lebegtem volna. Aztán mikor elértünk a gratulációkig, akkor azért nagyon megkönnyebbültem és teljesen eufórikus állapotba kerültem. Hát még amikor megjelent Thor és Odin és Bugi bácsiék! :-)
Ja, én egyébként a szertartás előtt megkértem a rokonságot, hogy a puszizkodást halasszuk el.