Ács József

Űrhajózás kezdőknek


          1

ha tudni akarod
milyen messze csapott le a villám
a fényjelenség után számolj magadban egyenletesen
míg meg nem hallod az éles csattanást vagy tompa dörgést
aztán szorozd be háromszázharminccal
a végeredményt méterben kapod
én tudni akartam
számoltam és beszoroztam
nem féltem tőle
felvillanyozott
utólag kiszámíthatod
megjósolni mégis képtelenség
ezek a nyár izgalmai
téli estéken
a hetvenes évek közepén
az iskolából hazafelé
a bezárt röltex és papírbolt
majd a park kopasz orgonabokrai mellett
nagykabátban sapka nélkül elhaladva
gyér közvilágításban
a csillagos ég alatt dideregve képzeltem el
hogy a tűpontok roppant gázgömbök
s míg ideér ezer évekig utazik a fény
milyen emberen túli kietlen arányok

féltem anyámtól
noha szerettem
ritkán bújtam hozzá
reggel az ágyban
nagy néha vasárnap
vagy karácsonykor
a paradicsomi béke
nem tartott sokáig
előbb-utóbb kihúztam a gyufát
és nem lehetett kiszámítani
milyen messze jár az érkező vihar
ha lecsapott mindig váratlanul

jól tudtam hogy a szekrényem
időzített bomba
hétvégén
ha belenéz
kitör a patália
elszabadul a pokol
engem kilőnek az űrbe
és ott keringek a semmiben
ennek a mozgásnak már
ismertem a Kepler-törvényeit
anyám dühe majd lecsillapul
s mert bosszantja hogy kijött a sodrából
hogy ordítozott hogy pár pofont is lekevert
miután a polcok lendületes mozdulattal
földre söpört tartalmát rendben visszapakoltam
halkan ugyanazt kérdezi mindig
mért kellett ehhez jelenetet rendezni
mért nem csinálom meg magamtól
és én nem tudom a választ
szipogva bólogatok ugyan
de csak hogy megbékítsem
aligha fogok rendet tartani
nem látom
sem szükségét
sem hasznát
és erre nem tudok
magyarázatot adni
ahogy ő sem váratlan
nagy lánggal felcsapó dühére
nem tudott vagy nem akart
egyre megy
senki sem követelt tőle magyarázatot
láttam hogy ingerült
hogy esténként fáradtan
és idegesen érkezik haza
hallottam ahogy
apámnak panaszkodik
de nekem rémületemben
meg sem fordult a fejemben
hogy csak szikraként szolgálok
hogy másvalamiből készült a robbanó elegy
hogy a kirohanás nem nekem szól
bűnös vagyok valóban
és tehetetlenül ismétlem a bűnöm
ennyit szűrtem csak le belőle
és láthatáron sincs a magyarázat
mely felmentést adhatna
pedig a jó magyarázattal
a felnőttektől látott módon
átháríthatnám felelősségem terhét
és mindketten megszabadulnánk
én a bűntől
ő a fenyítés kötelességétől
de nekem nem volt kiutam
nem voltak eszközeim
kiszáradt kút fenekén ültem
ott az égvilágon semmit
nem tudsz jóvátenni
kimászni sem lehet mert
belőled áll a kút fala
minden visszahull oda
és felgyűlik mint a rothadó avar


          2

tizennégy évvel idősebb bátyám
orvostanhallgató korában
egy zuglói kollégiumban lakott
és viszonylag ritkán járt haza
ám egy alkalommal elvitt a
rákoskeresztúri fiókkönyvtárba
gyalog több mint fél óra
de az elágazásig
kilencvennyolcassal se gyorsabb
mert ritkán jár és a sorompó ráadásul
a rákosligeti vasútállomásnál
tíz percen túl is zárva tartható
keresztúron még álltak
a régi parasztházak
a könyvtár hátrafelé
gazdasági épületekben folytatódott
az ott lakó család
mákot termesztett a kertben
lenyűgözött a könyvtárszag
mit olvasnék el válasszak
kipirult arccal lelkesen
böngésztem majd húsz könyvet
tornyoztam fel a kisasztalra
ők a kartotékjaik mögül
nevettek csak hármat vihetsz
nagyon megszerettem
mindkét könyvtárosnőt
egyiküknek klasszikus
szódásüveg-szemüvege volt
koncentrikus körökkel a lencsén
ott kaptam rá a fizikára meg a
tudományos-fantasztikus irodalomra
az apolló holdra szállása utáni évtizedben
a rádióban ment a mikrobi
a szekrényben a bátyám gyűjtötte
modern külsejű kozmosz sorozat
hosszúkás kötetei
csillagközi utakról képzelegve
festett egekbe néztem
ezerfelé jártam
időgépen csővasúton
kezemben a kuczka-féle galaktikával
idegen űrhajó lebeg a magasban
kapcsolatfelvételre várva
szerelvények tűnnek el
két metróállomás között
egy téridőcsavarban
szovjet és amerikai szerzők
írták meg egymással versengve
mi történik ha a köznapi szabályok
szürke és unalmas világán
rést üt az ismeretlen
a gyökeresen mást
nem saját magamban kerestem
az sokkal veszélyesebbnek tűnt
és kilátástalannak is mert
az önvizsgálatot és az önvádat
sehogy nem tudtam elválasztani
saját csapdámba estem és
menekülni igyekeztem
ez volt egyszemélyes
űrodüsszeiám
pink floyd a himnuszom
the dark side of the moon
nem értettem még a szövegét
csak a hangzása tetszett
ugrás a jövőbe
a csillagászat és atomfizika
kettős árbócához kötözve
az öveges-könyvekben viszont a
legköznapibb témákat találtam
érdekelt ez is az élő fizika
magyarázatok a világ viselkedésére
mennyi minden kiszámítható
akárcsak a párhuzamos
és a soros kapcsolás
faltam simonyit
gamowot heisenberget
gondoltam a kettő valahol találkozik
az űrzene meg a fizikapéldák
az apáczaiban az első évben
a marx györgy-féle atomfizikával kezdtük
a nagy alapkérdésekkel
miért kék az ég
miért hűl le a párolgó folyadék
miért sárgulnak ősszel a falevelek
ezekre csodálatos módon tudtam a választ
de hogy miért nem tartok
magam körül rendet
miféle szorongás hajt és
miféle szégyen
arra nem
s még kevésbé
hogy a sín alattam
hová vezet


          3

a gyerek csillagokat bámul
csillagász lesz
ha szívesen simogat állatokat
zoológus
mikor óvodásként kislapáttal
a barackfa mellett ástam
és a hajdani szemétdomb helyén
a földben régi bögrefülekre leltem
máris megtudtam régész leszek
én is mondogattam minden felnőttnek
s mulattam hogy elképednek
érdekessé váltam
ám ez inkább az ő játékuk volt
nem az enyém
ha felnövök
nem akarok ilyen
bárgyúságokat kérdezni
mi leszek ha nagy leszek
marék por leszek
mint ahogy most is
marék por vagyok
most még egyben
aztán széthord a szél
tíz év múlva újra
mindenki megnyugodhatott
fizikus leszek
válasznak ezt is elfogadták
beérték ennyivel
ám hogy én beérem-e
igencsak kétségessé vált
anyám halála után
minden céltalanul kavargott bennem
pontosan emlékszem
a megbillenés első jelére
második gimnáziumban
magyardolgozat közben
váratlanul megrohantak a gondolatok
osztályfőnököm felvetette
menjek bölcsészkarra
de a sínek másfele vittek
ráadásul gyanakodtam
nem a bögrefülek és a
régészet esetéről van-e szó
minek egy újabb félreértés
a meglévő mellé
nem volt jobb ötletem
a fizika tagozatos osztályból egyedül
felvételiztem fizikus szakra
mindenki más orvosnak
mérnöknek jelentkezett
a háttérben nyilván a szülők
gyakorlatias gondolkodása állt
egyedül én lőttem ki
jobb híján az űrbe magamat


          4

valahányszor gyerekkoromban
hévízre utaztunk a nagynénémhez
tehát expresszvonattal keszthelyre
vagy balatonszentgyörgyre
kezdetnek elfogyasztottam
az utasellátónál vásárolt csokirolót
majd a büdös fémszagú ablakra tapadva figyeltem
a mellettünk futó párhuzamos sínpárt
haladtunk az mégis
mozdulatlannak látszott
ha viszont váltó érkezett
egy másik sín kanyarodott ki belőle
gyorsuló ütemben távolodott
vagy alánk csapódott
s én akárcsak bowman
kubrick űrhajósa
révülten bámultam
a talpfák rohanó tömegén
a sok szétváló és összeolvadó
majd nyílegyenesen szaladó
higanypatakot
az egyetemen hallgattam
nem mertem belegondolni
ha kifut a sín alólam mi lesz
akkor aztán tényleg
gondoltam
oda vet a sors
az űrbe


          5

sokba kerülnek a bögrefülek
játszanom kellett a leendő fizikust
úgy éreztem a katonaság alatt
a tragikomédia színpadán
sikerült elsajátítanom a gyávaságot
melyet éber élelmesség ellensúlyoz
tudtam át lehet vészelni a
legőrültebb helyzeteket is
lentiben is kivártam valahogy
az első nap végét
pedig egy hétig tartott
az első hét egy hónapig
végül letelt a szűk tizenkét hónap is
az életiskolában
ez az öt év meg
csak nem lesz annyira kínos
arcszőrzetem lett a fedezékem
ballonkabátom a szkafanderem
könnyű lezárni arcod
mosollyal vagy szakállal
mint élő kis koporsót
olvastam később weöresnél
harmadév végén mégis
majdnem abbahagytam
apám tartott vissza
kárba veszne az energia
csak átalakul gondoltam
végül lehúztam a két
hátralevő évet a
szárazlégkamrában
az elméletet felfogtam sőt
helyenként izgalmasnak találtam
a kísérletezés meg a példamegoldás
viszont nem érdekelt

negyedévben
a csepel művekbe kellett mennünk
mérési gyakorlatra
a főbejárat és a hév-állomás között
élelmiszerbolt működött
míg a többiekre vártam
bóklásztam a kis épület mögött
nem kavicsok csörögtek ott
nem is fehér murva
lenéztem a földre s láttam
ezerszám söröskupakok
a földbe taposva
több évtized szomjúság
üledékes kőzetén járok
láttam a megmentő italt
száraz gigákon hosszan aláeregetve
láttam habosan lecsurogni
borostás állakon
a fényes-rozsdás érméket
majd kiássák a régészek
a szemétdombon kezdtem én is
negyedóra múltán már a gyárváros utcáit jártam
helyenként ecetfák törték át a beton repedéseit
a magasban futó rozsdás vascsövek
kiürült és elmeszesedett artériáit
erős bilincsek fogták
egy hosszú műhelyépület oldalában
odvas luk tátongott
baleset üthette ki
olajos-zsíros szag csapott ki rajta
régi háborúk lehelete
a levegőben távoli kalapálás zaja
ipari fizikust láttam
saválló bakancsban
kék munkaruhában
heves semmittevés közben
egy szekrény formájú szovjet
ellenállásmérő mellé tolt
széken bóbiskolni
futurisztikus álmaim rég szertefoszlottak
köddé váltak
a kiürült térben utat tört magának
a kínzó nyugtalanság
balassa péterhez jártam
tét nélküli ttk-s kakukktojásként
musil meg gadamer szemináriumra
a műcsarnokban filmklub
erdély bódy huszárik
ebédszünetben
víz alól felbukkanó búvárként
a múzeum körút antikváriumait látogattam
szakállban szemüvegben posztócipőben
tudományos munkák helyett esszéket
filozófiát szépirodalmat olvastam
ideje volna tán érteni a világot
ahová a szülőcsatornán
majd kipottyanok
öt év vajúdás után
két szék közt a pad alá
mint elvetélt fizikus
a nagy váltókattogásban
a rendszerváltás pályaudvarán
gurult egy mozdonyról lecsatolt kocsi
nem vitte már csupán a lendület
a diplomaosztón a gólyavárban állt meg
egyszer s mindenkorra
befellegzett a tudománynak a fizikának lőttek
szerencsére a fényjelenség óta számoltam magamban
így pontosan tudtam milyen messze kerültem tőle