Ugyanitt maradva.

 

Az utolsó (egyben leghiresebb) 1868-as vonatrablás logisztikája és háttérszervezete.

 

Tombácz Antal volt a Róuzsa Sándor és Csonka Ferenc bandának a logisztikusa.

 

Tombácz Antal jómódú gazdaként állt be a bandába. Azzal védekezett, hogy erőszakkal kényszerítették arra, hogy fuvarozza a betyárokat.

 

Rózsa Sándor ezt így cáfolta: „Nem kellett ütet erőltetni. Az csak kifogás, mert hát ’iszen kaptunk vóna más kocsit is akármönnyit, de ő kocsiját maga ajánlotta. Kéröm a tekintetös törvényszéköt, már az apja is rabló volt, velem együtt járt rabolni. Olyan becsületes nemzetség ez, nincs nekik egy böcsületös szögük se.”

 

 

Schwáb Herman József volt a banda orgazdája. Illetve egyik orrgazdája. A hatóságok leginkább az orrgazdákat üldözték, mert tudták, a betyárság felszámolása a betyárcsárdák és orrgazdák felszámolásával történeht csak meg. A betyárcsárdákat többaször is megprobálátk felszámolni, de ez az arisztokrácia ellenállásán valahányszor meghiusult. Ellenben például a Gelencsér pörben 25 halálos itélet született, ebből mintegy 22 orrgazda. (Mérey főispáni helytertó könyörgésére csak töredékét hajtották végre).

 

 

Simon József na, ő volt a vasutas, de 1865-től Csonka Ferencz bandájához tartozott. Ő szerezte a szerszámokat a sínek felszedéséhez, de a vasúti támadásoknál soha nem tartott velük.