Kedves Migazzi!

Úgy gondolom éppen a szaktudorok azok, akik egyedül nem félnek a Hamvassal való vitatkozástól, éppen amiatt, hogy van rálátásuk a témára. A mezei szürke halandó, (amilyen én is és a legtöbben vagyunk) természetesen eltátja nagyra a száját, és elfogadja amit igen meggyőzően és hatalmas nyelvi erővel rázúdítanak. Emiatt mondom azt, hogy érdemes hamvas mellett az általa hivatkozott forrásokat is olvasni (szerencsére a legtöbb már megtalálható magyarul) hogy ne Hamvas nézőpontja legyen az egyetlen, amit ismerünk.
Szerintem éppen az teszi izgalmassá Hamvas olvasását, ha olykor látjuk, hogy a kultúrtörténetből mit és hogyan változtat, alakít át saját céljai érdekében. Talán így még többet lehet megtudni róla. Természetesen nem mindent változtat meg, egyszerűen csak a saját gondolatmenetéhez igazítja az egyes elemeket, amik mindeközben persze deformálódnak.
Más: én még nem olvastam támadhatatlan szerzőt. Nem is értem, milyen az. A könyvek éppen az örök változás, oda-vissza játék miatt érdekesek, különben nem lenne irodalom, ill. egyetlen könyv maradna (lásd még: az alexandriai könyvtár elégetésének és a Koránnak a történetét).
Hamvas számomra attól jó, hogy mozgásban tartja ezeket a témákat, és vitára serkent velük kapcsolatban, de ettől még nem kell mindent elfogadni, amit leír.
Tudomásom szerint Hamvas kinyilatkoztató, prófétai attitűdje attól a korszakától származtatható, amikor igen alaposan kibabráltak vele, háttérbe szorították, segédmunkásként dolgozott stb. Erre a hatókör hiányra, visszhangtalanságra és meg nem értettségre volt reakció a prófétai attitűd. Élete végéig az volt például az álma, hogy lehessen négy tanítványa.
Hamvas számomra inspiráció és nagyszerű olvasmányélmény, de nem a végső igazság.
Egyetértek pre-vel, be kell építenünk személyes tapasztalataink közé a vele való találkozás élményét, és mindenki eldöntheti, mit jelent számára HB, kifelé meg vitatkozhatunk, hogy kinek hogy esett le a dolog. Mondom, ettől jó az irodalom. Az más kérdés, hogy próféták és vakhitűek általában nem vitatkoznak.