Van egy bizonyos mechanikai mozgás, amelynek egyik jellemzőjét mérjük.

(Pontosan nem tudni, hogy milyen mozgásról van szó. Esetenként különbözhet - és nem csak paraméteresen.)

A mért jellemző egy kezdőértékről indul és egy végértéket elér, elvileg végtelen idő alatt. Habár a tapadási súrlódás következtében feltételezhető, hogy a vizsgált rendszer véges időn belül megnyugszik, amikor a mozgatóerő már nem képes legyőzni a súrlódást. (Jelenleg a súrlódás mértékét sem ismerjük, és ez is esetenként különböző lehet.)

A mérnökünk úgy határozta meg a feladatot, hogy egy bizonyos műveletet akkor kell az elektronikának elvégezni, amikor a végértéktől való eltérés 1%-nál kisebb. Az egyik irányú mozgásnál nincs is gond, amikor egy adott kezdeti értékről elvileg nullára csökken a mért jellemző. Ekkor ki lehet számolni a kezdeti érték 1%-át.

(Persze ekkor is elképzelhető, hogy a súrlódás miatt a végérték nem lesz nulla.)

Azt viszont nem tudom, hogy amikor a folyamat (közel) nulláról indul, és egy előre ismeretlen értékhez tart, akkor a komparátort hova állítsam. Ha tudnám, hogy kellően hosszú idő után mennyi lesz a mért jellemző, akkor ki tudnám számolni ennek a 99%-át. De ezt csak utólag tudnám megtenni.

További bonyodalom, hogy a mérést periodikus mintavétellel végezzük, és még mérési bizonytalanság is van (amely egyelőre a tervezési szakaszban ismeretlen).