zuu1232 Creative Commons License 2020.08.01 0 1 68338

"Én se zargatom az ismerőseimet,hogy gyere már informatikusnak mert az milyen jó lesz neked." 

 

Én már "zargattam" ismerősöket, hogy jöjjenek informatikusnak. :)

Persze nem úgy, hogy ráírtam vadidegen emberekre, hogy álljanak neki programozni. Hanem amikor beszélgettem ismerősökkel, akik megoldást kerestek egy problémájukra (pl. rossz anyagi helyzet), akkor megemlítettem nekik, hogy én tudok egy megoldást, ami talán segíthet. Nyilván nem Lapátos Józsiknak, vagy Gizi néniknek.

Akkoriban annyi munkám volt, hogy egyedül már nem győztem. Felajánlottam nekik, hogy ha hajlandóak időt és energiát belefektetni, akkor én szívesen megtanítom őket programozni (az elején csak adatbevitel, tesztelés, kisebb rutinok, később önálló projektek) és hosszú távon akár szépen meg is tudnak élni belőle. 

Ez nekem az elején veszteség, mert tanítani kell őket, egy csomó idő és lehetséges, hogy sosem fog megtérülni. Viszont, ha bejön, akkor hosszú távon jól járok, mert kapok részesedést a munkájuk után. És ők is jól járnak. 

 

A vége az lett, hogy buktam rajta. Szinte senki sem volt hajlandó elég időt belefektetni a tanulásba. Pedig látták, hogy van benne potenciál és azt is látták, hogy simán meg tudnák tanulni. Szépen fejlődtek és még igen jó pénzt is kaptak már a tanulási fázisban is. Aztán kezdtek lelépni, fix munkahelyet vállalni havi fix fizetésért, ahol nincs fejlődési lehetőség. Munka után meg már kinek van kedve még tanulni/dolgozni/fejlődni ?!, inkább a haverok,buli,fanta.

 

Ahogy én látom, az emberek többsége nem tud hosszú távon gondolkozni, nem hajlandó ma olyasmibe energiát fektetni, ami talán csak holnapután fog pénzt hozni, de akkor jóval többet. Tipikusan a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok esete.

 

Előzmény: XYpeople (68337)