Vajda János

Egy szolgalelkű poétára

I

Fölrugják az ebet, s hizeleg; te hizelgsz, ha fizetnek.
Benned az is vétek, ami kutyában – erény.

II

Hogy ha „megénekléd”, díjul még pénzt ad a léha.
Én valamit vetnék, hogy soha „meg ne – ugass”.