Az hogyan lehetséges, hogy a nyomó gravitáció helyett, mi csak a /gravitációs/ vonzást tapasztaljuk legalább is lokálisan?

Erről egyáltalán nincs szó. Mi pontosan a nyomóerőt tapasztaljuk, csak nincs elég eszünk hozzá hogy megértsük. A graviton elemi részecske tulajdonságai finoman szólva különösek, szokni kell ezeket a tulajdonságokat, például azt, hogy örökmozgó. Horribilis a nyomóereje. A sebessége extrém nagy. Hogyan csinálja?

1197, Ha már minden Barionos, vagy tömeggel rendelkező anyagot egy csomóba, master fekete lyukba nyomott a sugárzás, akkor mi váltja ki a bekövetkező szétszóratást, az ősrobbanást?

A gravitonsugárzás minden barionos anyagot besöpört a master BH-ba és nincs tovább ami elektromos töltéseket juttatna bele. De ezzel a graviton elnyelés nem áll le, az továbbra is folytatódik az eddigi legmagasabb szinten amely szinte felpumpálja a kisgömböcöt. Ez nem mehet a végtelenségig és amikor a BH anyaga már nem képes több DVAG gravitonsugárzás megkötésére, akkor felrobban. Az Univerzumok ott vannak ahol az elektromos töltések koncentrálódnak a végtelen DVAG gravitonsugárzás tengerben.

1198, Esetleg az „árnyékot” tekinthetjük vonzásnak, vagy gradiens irányváltásnak?

Nem. Maradjunk a nyomóerők különbségénél, kár lenne egy nemlétező vonzást bevezetni, úgyis az a baj, hogy mindenki úgy képzeli. Vagy ami ennél sokkal rosszabb: a térkunkorításnak.

1199, különben: A gravitációs sugárzás nem szétszóródik hanem elnyelődik. Barionos anyaggá alakulhat és hőt termel. Ez a hő melegíti fel a keletkező csillagokat akkor is ha csak hidrogénből és héliumból áll a gázfelhő ami összenyomódik.

 

A metrika változása viszont nem mozgás, ahogy az univerzum tágulását sem tekintik annak.

 

 

Sajnos a fizikus sok ostobaságot képes kitalálni. Nincs olyan, hogy metrika. A nemlétező téridőnek nincs szövete, nincs szerkezete, nincs metrikája. Az Univerzum meg valóságos robbanással felrobbant és lassulva tágul. Szörnyen félre van értve a világ.