Szerintem még mindig nem értesz.

Azt próbálom elmagyarázni, hogy a forrásokban harcként jelzett összecsapások nem jelentenek automatikusan kézitusát. A rohamok sem feltétlenül úgy mentek végbe, hogy sokezer embert nekihajtottak a várnak, oszt' majdcsak lesz valami. A tűzharc sokkal fontosabb szerepet játszott már a 16. század elején, mint a romantikus Gárdonyi-féle képekből kitűnik

Az átmeneti időszak meg messze nem az 1520-as évek voltak. Illetve nem is értem, miért pont itt kell átmeneti időszakot látni. Ostromtechnikailag ezt semmiképpen nem látom indokoltnak. Éppen Buzás Gergő ír sokat arról, hogy a változás sokkal korábban elkezdődött. A magyar déli végvárrendszer viszonylag sokáig tudta követni az itáliai fejlesztéseket, de Mohács idejére ezt már nem tudták folytatni.

"Pont ezért nem értek egyet ezzel sem: "Ezt a területet is klisék uralják, amely mögött nem található alapos kutató és elemző munka." 

Itt nem velem vitatkozol. Domokos Gyuri írta, hogy "minden legenda és híresztelés ellenére közelharcra csak elvétve került sor." Számomra ő elég hiteles ahhoz, hogy elhiggyem neki.

Egyébként Eger példája egyáltalán nem olyan távoli, mert az erődítései nem 1552-ben épültek, hanem az azt megelőző évtizedekben. 1521 és 1552 közötti 31 év korántsem akkora távolság. A törökök ostromtechnikája például semmit sem változott. A sikeres védelem kulcsa pedig - a kései török támadás és a törökök logisztikai nehézségei mellett - a jelentős számú lőfegyver volt. Persze sok más is kellett, egy rátermett parancsnok, tehetséges alvezérek, visznyolag népes védősereg stb.