Szerintem meg nem ugyanarról beszélünk.

A törököket szabályos ostromra csak viszonylag ritkán kényszerítették. Csak az a vár volt képes ilyenre, amelyik kellően kiépített és tűzfegyverrel kellően ellátott volt.

A kisebb várak esetében, amelyeket a törökök territoriális csapatai is be tudtak venni, sok esetben elegendő volt a körülzárás és a tüzérség felvonultatása a megadáshoz. Ha ez nem használt, akkor a törökök tüzérséggel lőtték a falakat. Általában villámgyorsan ütöttek is rést, ha a védőknek nem volt elég tűzfegyvere a támadó ágyúk távoltartására. Ebben az esetbe a védők kitörésekkel is próbálkozhattak. Ha megvolt a rés, akkor az ellenállás remnénytelenné vált a túlerő miatt. Néhány esetben itt valóban volt tömegroham, ami a túlerő miatt gyors eredményt hozott.

 

Tehát a kézitusa esélye a tűzfegyverek mennyiségétől függött. Nyilvánvaló, ha a védőknek nem volt elég tűzfegyvere, akkor nem kellett óvatoskodni a tömegrohammal sem. Nyugodtan megindították, mert nem volt félnivalójuk.

 

De nézzük mit idézel 1526-ból Pétervárad ostromáról:

"a réseknél fogadta őket teljes fegyverzettel és hadi készlettel s azonnal puskákkal lőtte, alabárdokkal öldöste a hit harczosait, égő szurkot öntött, köveket szórt és gerendákat hengerített le reájok."

Ebből is kiderül, hogy puskákkal lőttek, szurkot öntöttek, követ szórtak és gerendákat gurítottak le. Persze ír alabárdot is, de ez az egyetlen közelharci elem. De külön szól a puskásokról, akik ellen janicsárokat küldtek és ruméliaiakat. Janicsárok azért kellettek, mert nekik volt tűzfegyverük. A "megütközött velük" nem jelent feltétlenül közelharcot, jelenthet tűzharcot is.

 

Nagyon jó a nándorfehérvári példád is. A védők az ostromtüzérség ellen törtek ki.

Ahmed támadása egy elterelő manőver lehetett - feltehetően azon az oldalon, ahol a védők nem várták őket és gyenge volt a védelem. Ez vezethetett a szövegből is érezhető nem várt sikerre. A kiszorításukról, lemészárlásukról pedig én nem látom, hogy feltétlenül kézitusa árán ment volna végbe. Az a véleményem, hogy nem szabad minden összecsapást automatikusan kézitusának értékelni.

 

A törököknek bőven volt annyi eszük, hogy nem mentek neki fejjel az ép falnak. De a védők is pontosan tudták, hogy kézitusa számukra csak rosszul sülhet el a török túlerő miatt.

 

Buzás Gergőnél én nem olvasok trörök a ostromtechnikáról.

Marosi cikkében is legtöbb esetben harcról van szó, nem kézitusáról.

 

Summa summarum szerintem érdemes lenne a kérdést alaposabb vizsgálat alá vonni. Ezt a területet is klisék uralják, amely mögött nem található alapos kutató és elemző munka.
Én azt látom, hogy a védők lőfegyverrel való ellátottsága szintjének növekedése csökkentette a kézitusa esélyét.