Sziasztok!

Tegnap elég elanyátlanodva értem haza, nem volt erőm beírni, Johnny, hogy minden jót Neked mára, bocsi, de örömmel és megnyugvással olvasom, hogy minden OK!

Ami engem illet: az MRI felvétel alapján a főorvos asszony írt a háziorvosomnak, nyomjon ma a kezembe egy sürgősségi beutalót holnapra az idegsebészetre, mert tényleg sürgős a helyzet - elég sok ronda következménye lehet egyik percről a másikra akár, ha tovább romlik a helyzet.

A busz olyan iszonytatóan ráz - elég nyilvánvaló, hogy az út minősége ilyen gyalázatos, mert ahol nemrég csinálták, ott elviselhetőbb: akkorákat zökken pillanatonként, legalább 15 percen át, hogy a napszemüveg alatt ömlött a könny a szememből a fájdalomtól. :-(( Oda is, vissza is. Totál kikészülve értem haza. És ez vár rám holnap is, illetve minden alkalommal, ha kénytelen vagyok bárhová menni a környéken túlra.

Gyalog pedig minden lépésre berezonál az egész hátam, ezért olyan óvatosan megyek, mint aki  besz@rt.