Azért azt ne feledd, hogy a rohamok sem Az egri csillagokban olvasottak szerint zajlottak. Közelharcra nem került sor olyan gyakran, a harc leginkább tűzharcból állt. Azt pedig a janicsárok vívták. A rohamcsapatok feltehetően kis létszámúak lehettek és olyan csapatokból álltak, akik a legfanatikusabbak és legjobbak a közelharcban.

Tudom, hogy későbbi, de az elv jól megfigyelhető Lotaringiai Károly hadinaplójában, ahol részletezi a rohamcsapatok összetételét.

A logika azt diktálja, hogy ne fejjel menjenek a védelemnek. Sokan voltak a törökök, de az igazán képzett csapatok létszáma a szulejmáni időkben legfeljebb 20-25 ezer körül mozgott. Tüzérségi előkészítés után a lövészek feladata volt, hogy a védelmet leszorítsák a falakról és lekössék (talán legjobban az angol suppress kifejezés illik rá), hogy a rohamcsapat útját biztosítsák. Amikor a védelem tüze gyengülni látszott, akkor indulhatott a rohamcsapat folyamatos tűztámogatás mellett, ameddig lehetséges volt, fedezékben. A feladatuk a rés elfoglalása volt, hogy helyet adjanak a lövészeknek és a tartaléknak. Ehhez műszaki biztosítás is kellett.
Tehát a rohamoszlopban a gyenge harcértékű irreguláris gyalogosok túl nagy szerepet szerintem nem játszottak. Az aszabokat szerintem a földmunkáknál használhatták nagyobb mértékben. A rohamok esetében is inkább a műszaki biztosítás fizikai szükségleteinek ellátásában látom a szerepüket. Sok hasznukat máshol nem vették volna. A rohamoszlopok fő erejét leginkább a lóról szállt szpáhikban tudom elképzelni, illetve az udvari zsoldos lovasságban.
De érdekes kérdés, kíváncsi lennék, hogy a szakértők tudnak-e erről valami konkrétumot.