A fűtési szezon alatt egy elvárt, pl. 22 C belső hőfokot szeretnénk tartani.

A külső hőfok változik, ezért változik a belső hőfok tartásához szükséges hőmennyiség.

Ezt a hőmennyiséget állítjuk elő a kazánnal.

Az előállított hőmennyiség a külső határoló felületeken keresztül az alacsonyabb hőfokú környezetbe távozik, a határoló felületet alkotó anyagtól, annak tároló-puffer-kapacitásától függő időlefutással.

Annak eldöntése, hogy az általad alkalmazott szezonális fűtéstechnika hatásfoka, tehát a szezonális hatásfok mennyi, csak méréssel lehetséges.

A pufferrel kiegészített rendszer szezonális hatásfokának meghatározása szintén méréssel történik, 

erre kaphatók a lelkes amatőrök és a kazángyártók.

Egy időben nagyon büszke voltam az OPOP 424-es kétaknás kazánom parázstartási képességére,

a teljes éjszakai időszakot át tudtam hidalni egy rakattal.

A kátrányképződést a mozgórostély alá helyezett samottal küszöböltem ki.

A gyári rostély egy szezon alatt szétégett, a kazánlemez pótlás már puferrel üzemelt, samott nem kellett, csak a szekunder tér köré.

Puffer nélkül utántöltöd a rakatot, a legalacsonyabb hőigénynél a kazán leszabályozza a hőtermelését, ekkor egészen biztosan nem optimális a hatásfoka.

A rárakás után szintén lesz egy idő, amíg a maximális  hatásfokot eléri, vagy nem, ez ugye szintén a hőigény függvénye.

A pufferrel kiegészített kazán indításkor szintén alacsonyabb hatásfokú, utántöltésnél a te körülményeidnek megfelelő, leálláskor szintén csökken a hatásfoka.

Az azért belátható, hogy üzemben mindig eléri a maximális hatásfokot, hiszen arra van beállítva, nem kell modulálgatnia, parázstartásra beállni, a fölös hőt folyamatosan betárolja a pufferbe.