"Nem kisebb tévedés ez, mint a Budapest-Bukarest keverés."

Nincs benne semmi tévedés. Ha egy magasabb kultúrájú körbe belecsöppen egy jóval alacsonyabb szintű kultúrával rendelkező népcsoport, amely ráadásul híresen-hírhedten agresszív, akkor nyilván annak a viselkedésformának megfelelő törvényeket kell foganatosítani, mert nekik az ejnye-bejnye falra hányt borsó. Őket csak azokkal a módszerekkel lehet kordában tartani, amihez amúgy hozzá vannak szokva.

 

Erről maga Pál tudósít minket, mikor irigykedve mondja:

Rm2:14-15. „…a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik,… a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe,”

A lenézett, istentelen pogányoknak nem volt szükségük korbácsra, hogy "törvény szerint" éljenek, még törvényre sem, mert tudtak viselkedni, egymás mellett élni. (No, jó nyilván a szükségletek növekedése, éhínség számos konfliktus forrása lehetett, de alapjában véve rend uralkodott közöttük.)

 

Mezopotámiában sem volt divat szigorú törvényekkel rendet tartani, pedig voltak törvényeik, nem is egy, melyek: 2450 Urukagina, 2000 Urnammu, 1900 Dilaman, 1800 körül Lipit Istár nevéhez fűződnek. Ezek nem voltak mai értelembe vett törvények, nem volt a paragrafusok mellé semmilyen szankció rendelve, tulajdonképpen ajánlások voltak. Ellentétben Hammurabbi rendeleteivel, amelyek kísérteties hasonlóságot mutatnak Mózes rendszabályaival.

 

Pál szépen leírja, hogy neki(k) semmilyen erkölcsi értékrendjük nem volt, nem ismerték a "bűn" fogalmát, csupán a mózesi törvényekből tudják, mit lehet tenni, és mit nem.

 

Rm7:9. „Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,”

Rm3:20. „mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.”

Rm7:7. „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.”