Suhanj6 2020

Az a tervem, hogy évente 2 maratont és egy hosszabbat futok, amíg csak bírom. Idén ez volt a hosszabb futás.
A Suhanj6 egy jótékonysági futás, aminek éjfélkor van a rajtja és reggel 6-ig lehet futni egy 1km-es pályán oda-vissza. Elég vicces :)

Dani társaságában érkeztem a helyszínre, ahol már ott voltak a szakvezetés-Gabi és tanítványai. Kipakoltuk az asztalára a frissítésnek szánt földi jókat és pontban éjfélkor nekivágtunk a körözésnek.
Adott pulzustartományban kellett futnom, az utasítás szerint, ami kényelmes tempót adott, de jött az első probléma. Meg kellett látogassam már a verseny elején a pálya melletti kék bódét...
Ezek után eseménytelenül teltek a kilométerek egy darabig. Nagyon hangulatos a verseny egyébként a sok fejlámpával felszerelt futó rója a köröket és közben váltanak a csapatban indulók. Jó volt nézni a többi futót és róni a köröket.
Féltávnál kiszámoltam, hogy elég jól haladok és simán sikerülhet a kitűzött 52km. (álomcél 55, de minimum 50km volt a fejemben)
Sajnos itt megint el kellett menjek a bódéba, ami időveszteséggel és némi lemerevedéssel járt.
Van egy sérülésem (jobb talp/sarok körül fáj kissé), ami futásban nem zavar, de itt kezdett bemerevedni a lábam.
Sajnos a frissítés sem volt rendben, mert egy idő után nem bírtam lenyelni az édes gélt. Az asztalra kirakott készletből Gabi segített elvenni, amire éppen szükség volt.
Szóval, kezdett fájni a lábam és azért, hogy kíméljem kissé nem úgy futottam, ahogy megszoktam. Ettől és valszeg a nem tökéletes energia pótlástól kezdtem egyre jobban lelassulni és lemerevedni.
2 óra volt hátra kb, ami akkor igen soknak tűnt. (az igen szó helyett akkor valami csúnya jutott eszembe...)
Gabi mondta, hogy ne erőltessem a gélt, hanem térjek át ropira és kólára. Ez bejött éreztem, hogy ismét kapok egy kis lendületet, és a lábfájásom is alábbhagyott.
Sajna azért a kitűzött célhoz képest eléggé lassultam, de tökéletesen sikerült tartani a kitűzött pulzust, amivel korábban sok problémám volt. Most álomszerűen alakult ez a része.
Ahogy egyre merevebben futottam, Gabi igyekezett tanácsokkal ellátni és azt mondta, hogy van esélyem az első 30-ban végezni, de ez nem tudott lelkesíteni. Rendesen fájt az utolsó óra.
A legutolsó fél óra is eljött lassan és akkor rájöttem, hogy az a sebesség, amivel éppen haladok, pont nem lesz elég az 50km-hez.
Összeszedtem magam, kiléptem az addig rendesen tartott pulzuszónából és igyekeztem úgy haladni, hogy elérjem az 50km-t.
Az utolsó frissítést ki is hagytam, hogy ne veszítsek vele időt és sikerült 50.2km-t futnom, de ez a rész már rendesen fájt.
A szurkolók is láthatták, mert mindenkinek volt egy-két kedves szava hozzám :)
Ez az 50.2km a 28. helyre lett elég a 48 indulóból. Nem szoktam ilyen "jó" helyen végezni, szóval ez nagyon rendben van.
Gabi arra kért, hogy ne sétáljak verseny közben. Talán erre vagyok a legbüszkébb, hogy ez sikerült (meg a pulzus tartására). Frissítéseket és wc-t leszámítva egy pillanatra sem álltam meg és nem gyalogoltam. A közös frissítőnél néha majdnem elcsábultam, hogy alibi büfézést tartsak, de ezt is sikerült elkerülni.
Amikor hazaértem, próbáltam aludni, de mindenem fáj, ezért állandóan felébredtem.
Azóta eszek... :)