Sziasztok! Köszönöm Maxer a tanácsot párna ügyben. Bánomisén ha reklám is- csak használjon. :D Te rendeltél? Használod? Jó? Mert akkor rendelünk mi is.

Boyanna! Nagyon sajnálom, együtt érzek :( A szteroidos kezeléssel megijesztettél picit, mert pont ezt tervezgettem, mennem kéne ( május vége óta húzom-halasztom a kontrollt ) a doktornőmhöz, és bár én nem az alapbetegség miatt gondolkoztam egy szteroid kezelésen, hanem a kiszakadt gerincsérv miatt, ami pont azt a gyököt nyomja, ami a lábra, lábfejre hat, és ez így duplán súlyosbítja a  helyzetet a járással kapcsolatban. Arra gondoltam, hogy megbeszélek vele egy szteroidos kezelést, hogy legalább a sérvre hátha hat. Olvastam mostanában gerincbetegekről hogy ilyen kezelést kapnak. Bár hallok a szteroid mellékhatásairól is, de most  rendesen elbizonytalanodtam, mert nem nagyon hiányzik ennyi szarra még plusz panaszok :( Na még alszok rá egyet. Vagy többet. :)

Hogy lehet kezelni lelkileg ezt az egészet? Hát nem könnyen, szerintem ezt minden motoneuron beteg és családja nagyon nehezen éli meg. Én alapvetően pozitív, és nyugodt jellem voltam, tehát nem olyan, mint ahogy  Maxer leírta magáról, hogy mindig is erősebb személyiség volt. Betegségem előtt is elég nehéz utat jártunk be a férjemmel, akivel 14 éve vagyunk házasok. Minden feladatot, amit elénk rakott a Jóisten, mindig ketten kellett megoldjuk, egyikünknek sem élnek a szülei már rég, és se tanácsban, se másmilyen segítségben sem tudunk feléjük fordulni. A két gyerekünk nagyszülők nélkül él, a   nagyszülők szeretetét is mi pótoljuk nekik, és bizony 1-1 nehezebb élethelyzetben ez nem könnyű. De valahogy mindent megoldottunk, s ehhez nagyon fontos volt a higgadtság, türelem. És a jókedv is. Mindig szerettem nevetni, viccelődni...Hát ez most kicsit változott nálunk is. Nagyon nehezen élem meg hogy nem vagyok aktív, anyaként  és feleségként se mindent tudok maximálisan megadni a családnak mint amit magamtól elvárnék. A család nem vár el tőlem semmi olyat, amit nem tudok megoldani, sőt inkább kímélnek, ami eszem szerint nagyon jól esik, szívem szerint meg  falra tudnék mászni emiatt, mert haszontalannak, és sokszor csak tehernek érzem magam. Évekig azon viccelődtem, hogy igaz hogy két gyermekünk van, én mégis  sokszor azt éreztem hogy három, apával együtt.:))

Most szoktam mondogatni hogy ilyen az mikor megfordulnak az "erőviszonyok" mert most apa érezheti úgy hogy 3 gyereke van. Nagyon nehéz, ahogy  Maxer is mondja, hogy minden nap meg kell küzdeni a saját démonjainkkal, én is ezt teszem. És neked is ezt tanácsolom Boyanna. Ahogy Steven Hawking is mondta, gondolom, mindenkinek ismert az életútja, ezt az idézetet nagyon kedvelem tőle: " A civilizáció hajnala óta, az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében. És mi lehetne különlegesebb annál, mint hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk. Akármilyen rossznak tűnik is az élet, mindig lehet tenni valamit, célba lehet érni. Amíg van élet, van remény."