Dévért a fenéken, vagy a fenék felett max 30 cm-en fogom 4-4,5 méteres vízben. Itt a fogás nagyjából 80%-a dévér, 15% karika és 4% garda. Esetenként benéz egy-egy ponty, kárász, ők az 1 %. Jól látszik a kapás stílusán, a dévér az esetek 90%-ban kiemeli az úszót (felemeli az első kb 12-15 cm-re lévő 1 gr-os ólmot).

Amikor inkább karikára megyek, akkor feljebb hozom az eresztéket, a fenéktől 50-60 cm-re. kis változtatás önmagában meglepően sokat változtat az összetételen.

Az arány 60-70%-ra javul a karikakeszegek esetében és 20-30% lesz a dévér. És persze elkezdenek jönni a gardák. Ponty és kárász soha. A Karika keszeg pedig a dévérrel ellentétben, túlnyomórészt lendületből viszi a csonticsokrot, mint a bolond. Nyilván azt is lehulló kajának véli, amit meg kell szerezni a többiek elől.

Mivel a karika (és a garda) inkább vízközt járó hal, nagyobb mélység esetén érdemes őket lejjebb csábítani. Az említett mélységnél feljebb jönni pedig nem érdemes, mert akkor sok kicsi, tenyérnyi, vagy ez alatti méret jön és nem ez a cél. A nagyobbak lejjebb is csábíthatók. Ezt a súlypont áthelyeződést az etetéssel is lehet ösztönözni. Ilyenkor apróbb szemű etetőanyagot használok, szinte folyamatosan szórom. Közte időnként 30-40 db csontit is beszórok. Egyszerre kb fél literrel megyek ki, néha egy literrel is. A süllyedő etetőanyagot és csontit követve lejjebb jönnek a vízközt úszkáló halak a horgon lévő csonti csokor magasságába.

Többnyire szép termetes karika keszegek jönnek, gardát nem tartok meg, nem érdemes.

Kb 1,5-2 óra hosszat csak szórványosan van kapás, ilyenkor ritkábban szórok etetőanyagot. Ha aztán hirtelen megindulnak, onnantól minden dobásnál megy egy kevés az úszó környékére. Ilyenkor egy akár több ezres raj érkezik, amit ott kell tartani. Az etetésnél figyelembe kell venni az áramlás irányát, mert még a Balatonon is elég erős ahhoz, hogy a vízbe érkezés helyétől 2 méterre landoljon a fenéken. És az sok!