Istenkeres Creative Commons License 2020.07.19 -1 0 405

A Pál kezdeményezésére megalkotott újszövetségi könyvek azt állítják Jézusról, hogy ő Istennek tartotta magát (Máté 28,18-19; János 1,18; 1030; 10,37-38; 14,10-11; etc.). Mivel Jézus egyetlen sort se írt le személyesen tanításaiból, és az általunk ismertek is csak kínhalálát követően évtizedekkel lettek megírva, amelyek az idők folyamán még változtatásokon is átmentek, ennek következtében ezek hitelessége akár meg is megkérdőjelezhető...

Az ószövetségi írástudók azt állították Jézusról, hogy benne nem a "Szentlélek" lakozott:

 


"Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket" (Máté 9,32-34; 12,22-28; Márk 3,22-30; Lukács 11,14-20)



Ezzel szemben Jézus viszont határozottan az írástudók és farizeusok Istenét, azaz JHVH-t nevezte ördögnek:

 


"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja." (János 8,44).

 

 

A Szanhedrin úgy döntött, hogy megöletik Jézust (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ami feltételezhetően nem egy friss döntés volt, hiszen a Jakab-féle ősevangélium szerint már Mária 3 éves korában tervbe volt ez véve.

 

Ennek érdekében elfogattatták Jézust, de mivel a Szanhedrinnek nem volt joga halálos ítéletek meghozatalára, ezért átadták ebből a célból Júda római helytartójának, Poncius Pilatusnak. Pilátus bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta kezeit, de végül kénytelen volt a Szanhedrin által felbíztatott tömegek követelésének (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16) eleget tenni:

 

 

 

"Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"" (Máté 27,24-25)

 

 

"Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre." (Márk 15,14-15)

 

 

"Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!" Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom." De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek." (Lukács 23,20-24)

 

 

"Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek." Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek." De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"" (János 19,4-7)

 

 

Itt érdemes megállni egy pillanatra. János szerint a zsidók azért akarták feltétlenül keresztre feszíttetni Jézust a Szanhedrin bíztatására egy erre alkalmas időpontban, mert úgymond "Isten Fiává" tette magát. Jézus valóban JHVH legpozitívabb szellemi hatásának volt a megtestesülése, a zoroasztrizmus esetében a Jóistennek, Ormuzd-nak, Ahura Mazda-nak, ugyanis a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, i.e. 8.02.10-én. De mint ezt Jakab apokrif evangéliumából tudjuk, Jézus megszületését maga a Szanhedrin tervezte annak érdekében, hogy megközelítőleg 33 év elteltével hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) a Peszách ünnep előkészületi napján JHVH-nak véresáldozat gyanánt áldozatul essen "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15) egy ehhez méltó égi konstelláció égisze alatt, mivelhogy "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22).

 

A betervezett időpont alkalmával a Jézus születésekor együttállt égitestek egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, amit a Neptunusz és Plútó bolygók egy szabályos keresztre egészítettek ki i.sz. 25.04.01-én. A kozmikus kígyó által létrehozott T-kereszt szerepel az Ószövetségben is (Mózes IV. 21. fejezet), a Királyok II. 18,4 elmondása szerint Izrael fiai ennek a rézkígyónak tömjéneztek és azt Nehustának nevezték. A János evangéliumában (3,14-15) is meg van említve ez a rézkígyó, de ebben az esetben a keresztre feszített Jézussal van párhuzamba állítva. Egyes festmények az említett kígyót keresztre feltekeredve, vagy felszögezve ábrázolják, melyek szabályos kozmikus keresztekre (+) illetve T-keresztekre utalnak.

 

Jézus a jövendőbeli kereszthalálát Péterrel, Jakabbal és Jánossal már előre tudatta:

 

 

"Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak." (Máté 17,22-23)

 

 

 

Előzmény: Istenkeres (398)