Arra gondoltam, elmesélem, mi az az Aplanat kondenzor. Pontosabban azt, hogy mi az a nem Aplanat kondenzor, és hogyan lehet ezt észrevenni.

 

Röviden azt jelenti, hogy nincs korrigálva a nyiláshibára/gömbi eltérésre - ki hogy szereti hívni.

 

Ez pedig azt jelenti, hogy a ferde fénysugarak - azaz azok a sugarak, amik a kondenzor szélén érkeznek be a kondenzorba nem ugyanolyan magasságban metszik egymást a kondenzor felett, mint a középen levők.

Ez egy csomó gondot okoz: pl. a - amint azt lentebb látni fogjuk, a kondenzor apertúrájának kihasználásához a lámpa mezőrekeszét nagyobbra kell nyitni a kelleténél van mattüveget kell a kettő közé tenni. Mindkettő növeli a szórt fényt, rontja a kontrasztot. A másik gond, hogy az összes ferde világításos technika sokkal problámásabb egy ilyen kondenzorral.

 

Csináltam egy videót erről a jelenségről. Otthon mindenki kipróbálhatja ugyanezt a saját mikroszkópján:

 

https://youtu.be/6tPWsrZpaqM

 

A videó egy 1,2-es Abbe kondenzorral készült, az objektív egy 0,95-ös apertúrájú Apochromat volt, tehát a kondenzor teljes apertúráját bőven nem használtuk ki.

Először is élesre állítottam egy tárgyat, azután olyan helyre egy üres helyre mozgattam a tárgylemezt. Ezután a kondenzor apertúrarekeszét közepesen kicsire vettem, a lámpát meg egész picire. A kondenzor magasságát úgy állítottam, hogy a mezőrekesz képe élesen megjelenjen. A lámpában az izzót - ami most egy fénykábellel odavezetett LED fénye (l. 22174.hsz) - úgy mozgatom a lámpában, hogy az izzószál képe a kondenzor apertúrarekeszére fókuszálódjon.

Ezután kinyitottam mindkét rekeszt.

Végül pedig az okulárt kicseréljük a beállítótávcsőre (vagy egyszerűen csak kivesszük az okulárt és nem túl közelről belenézünk a csőbe) és megnézzük a lencsét apertúráját.

 

A videó innen kezdődik, azt mutatja, hogy mit látunk a beállítótávcsőben:

 

0:00:

Itt tehát teljesen nyitva van mindkét rekesz. A képen megjelenik az izzószál (ami itt most a fénykábel mintázata). Az már itt feltűnik, hogy ez csak középen éles. A középtől távolodva életlenedik a kép és még színes minták is megjelennek. Az előbbi már most mutatja, hogy ez a kondenzor nem korrigált a nyíláshibára, a második pedig, hogy nem korrigált a színhibára. Egy jó Achromat-Aplanat kondenzor esetén az egész apertúra teljesen éles, l. 22164.hsz.

Ehhez persze az is kell, hogy a világító felület sík legyen - ezért használtam a fénykábelt - izzóval, LED-del kevésbé látványos a nyíláshiba ezen a ponton. Meg végülis kit zavar, ha nem éles? A tárgyan kell élesnek lennie, nem lámpaképnek.

 

0:00-0:14:

Most lehúzom majd kinyitom a kondenzor apertúrarekeszét. Jól látszik, hogy azt nézzük, amit kell a konjugált síkot. Megint észrevehetjük, hogy a rekesz képe csak középen éles, ahogy nyitjuk eléletlenedik.

Nagy baj azért nincs.

 

0:14-0:25:

Most kezdődik a gixer.

A kondenzor apertúrarekesze teljesen nyitva. Elkezdem szép lassan becsukni a lámpa mezőrekeszét. Ettől a képnek egyenletesen sötétednie kellene. Ehelyett valami egész más történik: megjelenik egy fekete gyűrű, végül pedig középen egy foltban és körben gyűrűben világítja ki a kondenzor az apertúrát. Ez a jelenség nagyon egyértelmű jele annak, hogy a kondenzor alulkorrigált a nyíláshibára.

Ha véletlen túlkorrigált volna, akkor azt látnánk, hogy az mezőrekesz szűkítésekor az apertúra széle kezdene sötétedni és egyre kisebb lesz a kivilágított folt.

 

Lehet, hogy csak nem volt jó a kondenzor magassága? Nem lehet, de azért megmutatom, mi van, ha mozgatom.

 

0:25-0:31:

Most elkezdem emelni a kondenzort. A a középső folt és a külső gyűrű és egyre kisebb, ez utóbbi végül el is tűnik.

 

0:31-0:36:

Most lefele mozgatom a kondenzort, míg el nem érem a kiindulópontot.

 

0:36-0:47

Mozgatom tovább lefele a kondenzort. A belső folt nő, a külső gyűrű pedig egyre kisebb lesz, már nem világítja ki a peremet.

 

Szóval az a konklúzió, akárhogy mozgatom fel-le a kondenzort, soha se lesz teljesen kivilágítva az apertúra. Pedig bőven nem használtuk ki a kondenzor elvi maximális apertúráját

 

Ha a kondenzor túlkorrigált volna, akkor a fel-le mozgatásra ellentétesen reagálna.

 

Egy jól korrigált kondenzor esetén pedig azt látjuk, hogy a kondenzor optimális pozíciójában egyenletesen ki van világítva az apertúra csontra lehúzott mezőrekesz mellett is, a kondenzort felfele és lefele mozgatva pedig egyaránt azt tapasztaljuk, hogy a kivilágított folt mérete csökken.

 

Például a Zeiss Achr.-Apl.1.4-es kondenzor remekül tudja ezt.

 

A Zeiss Apl.1.4. már nem igazán. A fenti 1,2-es Abbe kondenzornál mindenesetre nagyságrendekkel jobb a helyzet. A fenti felállásban - 0.95 apertúrájú objektívvel tesztelve - alig jelentkezik a gömbi eltérés.

De immerziós objektívokkal már kimondottan zavaró a hiba.