Szilágyi Béla:
Székely Miatyánk

Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy!Kitől jön élet és halál!Hívó szavunk tehozzád szárnyal,És vigaszra csak ott talál!- Nagyobbak voltunk minden népnél,S ha meghalunk is, úgy halunk,Hogy az egész föld minden népe,Megkönnyezi ravatalunk!

A te neved megszenteltessék!- E nép mindig benned bízott...- Te székely Isten! Félünk téged,Bár sújtva sújt az ostorod!Atyánk! Bár itt van a halálunk,A mi lelkünk nem sír, nevet...A sorsunk meg nem érdemeltük,(De) Megszenteltessék a neved!

Óh, jöjjön el a te országod!Add, hogy még boldogok legyünk!Add, hogy még egyszer reánk nézzen A mi szent Hargita hegyünk!Add, hogy még legyen egyszer boldog Székelyhon minden hű fia!Add ,hogy még felvirradjon egyszer Ez a bús, gyászos éjszaka!

A te akaratod legyen meg!- Hogyha már minket elhagytál,Hogyha a szavunk meg nem érted,S ha a sorsunk egy hős halál,- De engedd meg, hogy hős fiúnknak,Kiért a szívünk vérezett,Virradjon Erdély hegyein még Egy dicső székely kikelet!

Ne vígy minket a kísértésbe!Ne higgyük, hogy hiába volt,Hogy annyi szörnyű ütközetben Mindig csak székely vére folyt!- Ne add, hogy benned is csalódjunk!Ne add, hogy ne higgyünk neked...Ne add, hogy elhiggyük azt, hogy Cserbenhagytad a népedet!

Tied lesz hatalom, dicsőség!Ki belénk oltád a hitet,Hogy a székely nép felülmúlja Az összes többi népeket!A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,Nagyobb, mint bármi másoké!Ki ott fent megcsókoltál minket.Az életünk s vérünk övé!

Tanuljatok, ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,Ami most elgyötört lelkünkből A sírból is reményt fakaszt!Éreznétek csak egyszer azt, mit Minden hű székely szív dobog! Éreznétek! ... S megértenétek.Hogy a székely csak győzni fog!

Győzünk! Ha nem mi: unokáink!S mi szépen, csendben meghalunk...Mert tudjuk: egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!- S bár mi szívünk szent keservével E jégvirágban megfagyunk,Hisszük most... s hisszük mindörökké! Ámen! Mi székelyek  vagyunk!
Szerencs, 1919. július