Itt a google fordítás (átírtam, hogy magyarabbul legyen):

Ezek az objektívek alapvetően különböznek a korábban konstruált mikroszkopikus objektívektől abban, hogy két feltételt egyidejűleg teljesítenek, nevezetesen: 1) a spektrum három különböző színének egyesítése a tengely egyik pontjában, azaz a korábbi akromatikus lencséknél jelentkező úgynevezett másodlagos spektrum kiküszöbölése és 2) a gömbi eltérés kijavítása két különböző a színre, szemben az akromatikus objektívekkel, amelyek csak a spektrum legfényesebb részén található színre korrigált.

Az összes eddig tervezett optikai rendszerek - mikroszkópokat is beleértve - a létrejövő kép élessége a sugárzott fény egy adott színére korlátozódott (azaz zöld-sárgára a vizuális megfigyeléshez használt lencsék esetében, és a kék-ibolyára a fotólencséknél), míg a a többi sugarak többé-kevésbé zavaros képet adnak, részben színes rojtokként, részben általános elmosódásként. Az apokromatikus lencséknél azonban a létrejövő képek szinte azonosan élesek a spektrum minden színére, azaz a kép minősége széles határok között független a megvilágító forrás jellegétől, amely lehet fehér vagy összetett, vagy a spektrum bármely szakaszából kilépő monokróm fény.

Emellett, a régebbi sorozatok a teljes színjavítást csak az objektív egyetlen zónájánál érik el, a szélső zónák és a rekesz középpontja felé a markáns romlást lehet megfigyelni; míg az apokromatikus lencsékben minden zónára egyenletesen korrigálódnak. Következésképpen, Abbe tesztlapjának használatakor alig érzékelhető erősebb elszíneződés a legferdébb megvilágítás esetén, mint központos fényt használva.

Végül, még a szokásos akromatikus termékek legteljesebb színjavításának zónájában is csak két szín képe egyesül egy pontban. A különféle színű képek tehát csak páronként eshetnek ugyanazon a pontba, a két szín közötti [hullámhossz] tartományban jelentős különbség van a fókuszban. Az új sorozatban azonban három szín kerül fókuszba - a spektrum különböző szakaszaiban a fókuszbeli különbség nagysága a látható színtartománytól a a kémiailag aktív [azaz UV] tartományig  1/7--1/10 nagyságrendű csökkenést mutat, azaz gyakorlatilag ki van küszöbölve, és ez, mint már korábban megállapítottuk, az objektív minden egyes zónájára igaz. Az egyes színekből adódó, így önmagukban korrigált képek tehát egybeesnek, és így alkotják a végző képet.