Istenkeres Creative Commons License 2020.07.15 0 0 332

Jakab-ősevangélium arról számol be, hogy Jézus egy Betlehem környéki barlangban (XVIII. fejezet 47. old.) született, Lukács viszont egy istálót (2,7) említ. Rendkívül lényeges adat a mágusok látogatása az újszülött Jézusnál:

 

 

 

"És a mágusok elmentek; és lám, a csillag, amit napkeleten láttak, előttük ment amíg megállt a barlang felett, a kisgyermek feje felett." (XXI. fejezet 51. old. - saját fordítás)

 

 

Erre nem találunk egyáltalán utalást Lukácsnál, viszont Máté részletezi ezt:

 

 

"Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." (Máté 2,1-2)

 

"S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt." (Máté 2,9)

 

 

A betlehemi csillag egy olyan fontos információ, ami egyértelműen egy kozmikus eseményt sejtet. A Magyar Katolikus Lexikon arról informál minket, hogy:

 

 

"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk." (Magyar Katolikus Lexikon - Háromkirályok)

 

 

Hagyományok szerint Mithrász egy barlangban született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; három perzsa öltözékű mágus is jelent volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott (forrás [5]). Ezekből az következik, hogy a napkeleti bölcsek (mágusok, királyok, etc.), akik Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésükkor és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek, ugyanis Mithrász ~272 évvvel korábban jött a világra, mint Jézus.

Az arany (a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nemcsak Mithrász és Jézus születésével, hanem az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοίνιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is kapcsolatos. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében azt hangoztatja, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban (forrás - [6]). A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik.

A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor történik, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak a Nappal, ami ~136 évenként történhet meg, de ha szorosabb együttállás a kitétel, abban az esetben ~272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát jelentik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". Az eddigiekből az következik, hogy a főnix élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.

 

Előzmény: Istenkeres (288)