Szerintem is ennyi. Nagyon be voltunk állítódva arra, hogy a siklóst lehozzák-lejuttatják onnan. Nem ez volt az elgondolás kezdettől fogva - mert ők sem kezdők, fájdalom itt minden bakondizónak.
És felettébb tisztességtelen a szóhasználat: őt nem "lefújták, lerázták", hanem a fa törzse félbetört (sic!) alatta. Vagyis a fazon végig tartotta magát, biztos vagyok benne, hogy ezt előtte egyeztették is vele, hogy vállalja-e, valamint figyelték. És akkor tökmindegy, hogy milyen hajladozást látnak közben. Senki nem számított arra, hogy a törzs eltörik.
Talán azért mentek olyan közel, mert egy vagy kevés kötelük volt ? Ha néhányszor félremegy, elérhetetlen a számára még utánmászással is a lombkorona ágain, legfeljebb visszahúzzák, újra ledobják, majd csak odaakad, ahol már jó.
És ha megszerzi a kötelet, nyert ügye van mindenkinek. Egy kamaszgyerek fölmászik a tornacsarnok 10 m-es tetejébe, körbenéz, vigyorog, és visszaereszkedik. Ehhez képest a fáról 20 m ereszkedés semmi gondot nem jelenthetett, az adott helyzetben teljesen életszerű, racionális és az egyedüli opció volt.