A membrán-projekttel szöszmötöltem tegnap, s eljutottam a belátásig: van, ami megéri, és van, ami nem. A membránosításnak, úgy látom, nincs annyi hozadéka, mint amennyi munkába kerül.

Ha a henger és a karburátor közé teszünk egy membránt, a karburátor nem fér el a helyén - ki kell fordítanunk oldalra. Így viszont egy otromba, kanyargó membránházzal kell számolnunk, ami egyrészt ronda, másrészt messzire kerül egymástól a henger meg a porlasztó, harmadrészt elég bonyolult összeszerkeszteni egy ilyen membránházat. A karburátor ilyenkor a Verhovina oldaldobozának helyére (vagy az alá, ha feláldozunk és burkolatnak használunk egyet) kerül. Nagyobb torokátmérőjű karburátor kell; a k35-össel csak úgy indul a motor, ha szinte teljesen kicsavarjuk a benzincsavart.

Én Simson karburátorhoz alakítottam ki a beömlő csonkot, de ezzel nem indult be a motor, mivel szétmarta a "benzin" az úszót. Megforrasztottam, de így sem akarta az igazságot - több küszködésre nem volt időm, feltettem a k35-öst. Ezzel beindult, de túl kicsi volt neki; sem benzinből, sem levegőből nem kapott a rendszer eleget. Felraktam a Mustang porlasztóját, de ezzel az volt a baj, hogy nem tudott körbeforogni tőle a bal pedál. Úgyhogy a fél pedált leszerelve tudtam kipróbálni a motort, ami nyilván nem lehet végleges megoldás.

Indításnál jellegzetes huhogó hangja van a membránnak. A kompresszió érezhetően megnő. Atombiztos alapjárat van, a gázadásra normál ütemben reagál (a hosszú csonk ellenére), a gázt visszaengedve kicsit lassabban csökken vissza a fordulatszám - ez lehet, hogy csak beállítás kérdése.

Erősebb lesz a motor, alacsony fordulatszámon egyértelműen észrevehető, félgáz fölött nem annyira domináns az erőtöbblet, de lehet, hogy ez is csak beállítás kérdése, illetve frissen fúrt a henger, nem is nagyon mertem pörgetni. Elméletileg itt is nyomatékosabbnak kell lennie, biztosan így is van, illetve biztosan kihozható belőle.

 

Összegezve azonban nem tetszik a dolog. Otromba az átalakítás és munkaigényes. Cserébe tényleg erősebb lesz, de ha a gyári 2,2 lóerőt mondjuk 50%-kal megnöveljük, akkor még mindig csak ott tartunk, mint egy gyári Simson. És a Simson nem azért kezelhetőbb motor, mert erősebb, hanem, mert van benne egy harmadik sebességfokozat és egy jó kuplung.

 

Szóval, az erőtöbblet elérhető, de annyival nem lesz jobb a motor tőle, mint amennyi munkába kerül a kialakítása. Lényegében nem az erő kevés ezekben a motorokban, hanem más konstrukciós kialakítások miatt követel nagyobb odafigyelést a kezelésük.

Lehet, hogy most többmint 3 lóerő ez a motor, de ha nem figyelmesen kuplungolok, indulásnál így is le tudom fullasztani. A röpsúlyos Rigára meg felültetem hátra a feleségemet, s csak a gázt kell húznom és elindulunk...

 

Képeket most nem tudok föltenni, de majd pótlom.