Ismételném önmagam. nem azért, mert ez lenne az egyetlen igazság a témában, de miután megéltem hasonlókat is, mint amilyet Te leírtál, máshogy látom a lényeget, valamint amit leírok, az kicsit reálisabb és könnyebben kezelhető. Megoldani kell a gondjaidat, nem elég ráébredni hogy "gáz" van.
Tehát: Amit éreztél az illető lány iránt, az nem igazán szerelem. Az egy rajongás, valóban, mint ahogy leírták mások is, egy olyan ideált kreáltál megednak, amit "imádhattál". Becsaptad magad. Nem tudom elképzelni, hogy úgy legyen valaki valóban szerelmes valakibe, hogy igazából nem ismeri a másikat, annak a lelkét, a gondolatait. Merthogy a szerelem erről szól, hogy a másikat úgy szeretjük teljes egészében, ahogy van. Nem kell elkeseredned (nem szabad), bár tudom, nehéz ez a lebegés, hogy nincs igazán tárgya az érzésednek, hogy nem "materializálódik". Majd lesz ez máshogy. Mindig azt mondom csüggedő cimboráknak, hogy egyik pillanatról a másikra "beüt a frankó", úgy kerül be a látóteredbe Ő, hogy egy másodperccel előtte még azt sem tudtad, hogy kicsoda, hogy létezik egyáltalán. És akkor majd ráébredsz, hogy minden addigi rajongás, kapcsolatokkal szüttyögés miniatűr, nagyságrendileg nulla ahhoz a lehengerlő csodához képest, amiben éppen benne fogsz lubickolni. De az más lesz, mint amit itt leírtál, mert nem csak Te képzeled el magadnak az ideált és ráhúzod valakire ezt a szerepet, hanem ott lesz teljes valójában, és tényleg olyan lesz.
Én azt mondom, ne várd az októbert, mert nem abban a lányban kell keresned az Igazit. Túl kell lépned, hogy megtaláld.
Már csak egy idétlen poén, bocs, ha bántó, de nem tudom kihagyni:
Megszólalásig jó nő ... de mihelyst megszólal... ;)