Halászkirály Creative Commons License 1999.07.16 0 0 11
Én két évig aktívan műrepültem, amelyet megelőzött egy egyéves kőkemény oktatás, kiképzés, gyakorlás, gyötrelmes orvosi vizsgálatok. Ez utóbbiak is hatalmas élménnyel szolgáltak számomra. Ott jöttem rá, hogy micsoda kiváltság az, hogy repülőgépet vezethet az ember!
(Aztán később egy ilyen kötelező félévi orvosi vizsgálat után a szemem romlása miatt engem is eltíltottak a további sportrepüléstől...)
Utasszállítóra felülni nem nagy élmény egy lélekvesztő vitorlázógép vagy egy Zlin után! Körülbelül olyan ez, mintha egy rázkódó, nyikorgó rozsdás bicikliről átülne az ember egy buszba. Az utasszállító is olyan, mint a busz. Csak felül rá az ember és várja, hogy mikor érkezik meg.
Azt hiszem, hogy az IL-18 kivételével végigültem a Malév-gépparkot.
Jak-40: sosem használták menetrendszerinti járatokra. Általában ezzel a típussal történt meg leggyakrabban, hogy a felszállás előtt, már a kifutópályán kellett visszafordulnia különböző meghibásodások miatt. Többet állt, mint repült. Azt hiszem, ma az LRI tulajdonában van még egy ilyen típus.
Tu-134: állati szűk és a kabin nyomásával állandóan gondok voltak.
Tu-154: ez is szűk, de szerintem máig ez a legjobb ex-szovjet repülőgép konstrukció. A hatvanas évek elején egy létező vadászbombázóból tervezték át utasszállítóvá.
Boeing-737: strapabíró. Sajnos gyakran van hajtómű meghibásodása.
Boeing-767: egy batár busz. Dögunalmas rajta utazni (a hosszú táv miatt)
Fokker-70: szakértők szerint egy gyenge konstrukció, de szerintem kicsi méretei ellenére az egyik legstabilabban repülő típus.

(na most nagyon jaszkari vagyok...)