Nagy Szent Gergely utódai Márton pápáig

 

Szent Gergely idejére a pápaság figyelemre méltó tekintélyre tett szert.

De még mindig Konstantinápolyé volt a döntő szó és továbbra sem lehetett senki pápa Konstantinápoly megerősitése nélkül. Konstantinápolynak pedig az ortodoxiával ellentétben be kellett hodolnia kelet nagy tömegű monofizitáinak. Továbbá a következő pápáknak gyakorta 1 évet is várniuk kellett ming Konstantinápolyból a császári jóváhagyás megérkezett.

 

A folyamatos lombard támadások során a pápaság azonban nem kaphatott segitséget Konstantinápolytól. Igy a pápaságnak előbb utóbb szakitania kell kelettel. A hatalmas kiterjedésű birtokai, a lombardok-osztrogoth összecsapások által sanyargatott népet az egyházi birtokokból élelmezni kellett és meg kellett védelmezni. Ezáltal a pápaság spirituális sulyán tul politikai felelőssége is nőtt.

 

Gergelyhez hasonló egyházfő sokáig nem akadt.

 

A fontosabb események.

 

III. Bonifác pápasága alatt Phocas császár deklarálta: „A pápa az egész egyház feje”, emlékeztetőnek, Damasius pápa már a 370-es években (?) megkapta a Pontifex Maximus-i cimet, de ekkor még kétségtelenül a császár volt az egyház feje.

 

IV. Bonifác alatt szentelték fel a Pantheont mint keresztény templomot.

 

V. Bonifác és I Honorius (619-638) idején hatalmas változások rengették meg a keresztény világot. Lábrakapott és szélsebesen megindult a hóditó iszlám.

 

656-re meghoditotta Perzsiát, az Arab fészigetet és részben Észak-Afrikát, mindössze 3 évtized alatt. Három nagymultu patriarchatust is elsodort: Alexandriát, Antiochiát és Jeruzsálemet. Az iszlám hoditás első századában Konstantinápoly és Róma közel került egymáshoz. Egész I. Szent Márton pápáig.