[mottó]
Próbálok leszokni, dreimal pro tag metadon,
s bár ledobott (ledob újra?), lovaglok a szavakon.

Mert ez most egy nemesebb példány,
hószín csődör, ugye, itt van igény
a karátos zabra, hát veritek dobra,
nagyra, pedig rím-korpás abraka "dabra".
Jó, nem "dabrább", mint az elődé, igaz,
de elég ez, vagy csak csekély vigasz?
Pupillám tágra nyíl, lesem ses-em,
rólatok darabig le nem veszem.
S ha sugara egyre szűkül,
lelkem is vonyítva szűköl,
s nem időz majd többet itt,
hol vershez senki sem konyít.
Bánatában fut majd messze,
igyekezz, hogy ne eressze,
sorod, rímed, te magad,
rúgd szét saját valagad,
de szart kezedből ki ne adj!