Kedves mixo!

Ha a mai könyvkínálat olyan, mint amikor én voltam fiatal, akkor nemigen kecsegtethetlek jó könyvekkel. A népszerűsítő irodalom általában pont olyan kérdésekben mismásol, illetve folyamodik pongyola megfogalmazásokhoz, ahol a pontosság volna a legfontosabb. Persze, ha valaki fizikusnak tanul, abban majd az egyetemen tisztázódnak a dolgok, de utólag meg elpárolog a késztetés a jobb könyvek írására. Talán még nevetségesebb a helyzet a tanár szakos egyetemisták esetében, hiszen náluk telitalálat lenne a különféle ismeretterjesztő könyvek (vagy legalább füzetek) írása, de ahelyett mindenféle magasztos (és impotens) témákban születnek meg a diplomamunkák/szakdolgozatok.

Ha a vákuum oszcillátoraira (közelebbről a határozatlansági relációra) vonatkozó legdirektebb bizonyíték érdekel, arra a kvantummechanikai alagút-effektust hoznám, amire 1982-ben egy olyan mikroszkópot (STM, pásztázó alagútmikroszkóp) is kitaláltak, amivel atomi felbontásban lehet nézelődni az anyagok felületén. (A feltalálók 1986-ban Nobel-díjat kaptak, Magyarországon leghamarább 1990-ben (nálunk) volt ilyen készülék.) Elvben mindenféle konkurens elmélet is elképzelhető, de a többségük szinte azonnal (a maradék meg kissé később) ellentmondásba kerül a tapasztalatokkal. Akinek van egy újabb elmélete, ne hallgassa el, megvizsgáljuk azt is (:-)))!