Folytatás:

 

 

 

megoldani?...

 

 

 

[97]

"Isten" senkinek sem nemz természetesen gyermeket, ellenben a születető gyermek lelki adottságának a kizárólagos forrása.

Az emberi lélek és a személyiség kapcsolatban áll ugyan egymással, de nem lehet közéjük egyenlőségjelet tenni. Az ember személyisége szerintem a különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, amit a lélek (születési adottság), az öröklött gének (tartalmazzák a szülők személyiségének a lenyomatait is), a neveltetés, külső körülmények (környezet, a változó szellemi hatás), és a szabad akarat határoz meg. Ebből is látszik, hogy mekkora felelősséggel bírnak a szülők, oktatási intézmények, médiumok ezen a téren! Sajnos az utóbbi kettő igen gyakran visszaél ezzel...

Lehet például egy ateista ember emelkedett és nemes személyiségű?

Legalább annyira, mint egy hamis istenképben hívő, sőt ha a pozitív erkölcsisége felülmúlja a hívőjét, akkor lényegesen emelkedettebb és nemesebb is. A bigott álszenteskedés, a képmutatás, az önámítás, a mások tudva, vagy tudatlanul történő megvezetése nem nevezhető egyáltalán pozitív etikai tulajdonságnak...

A lélek kizárólagosan csak élve született testben tud realizálódni.
Az élő test tehát a lélek hordozója. A gyermek élete nem a születéssel, hanem a fogamzással kezdődik, amitől kezdve folyamatos fejlődésen megy keresztül, de lélekkel csak a születésekor lesz felvértezve. Nem létezik két teljesen azonos lelki adottságú halandó.

Jézus a "bűntelen" születési adottságát a megfelelő időben történt világra jövetelének köszönhette. Ugyanez volt a helyzet természetesen annak az Aleister Crowley-nak az esetében is, aki joggal tarthatta magát a a "Sátán" inkarnációjának ("The beast 666").

 

 

 

[124]

Mária édesanyja Anna, és édesapja Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mit Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának angyali jelenés által tudomására jutotta a Jakab-féle apokrif evangélium szerint, hogy leánygyermekük fog születni, akit az egész világ ünnepelni fog majdan:

 

"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen."

(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 26. old. -saját fordítás)

A fenti mondatból én azt a számomra logikus következtetést vontam le, hogy az "Úr egyik angyala", azaz a Schemhamphoras  megjelenésével hozható kapcsolatba Mária megfogamzása. Mint tudjuk, Mária Jézus születése előtt ~14-15 évvel  fogamzott meg. Jézus "bűntelen" születési adottságát szem előtt tartva két nap jöhet csak számításba Jézus világra jövetelére nézve, éspedig i.e. 10.02.03. illetve i.e. 8.02.10.. Bővebben erről itt:

Klaus Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai

 

Az itt elérhető tanulmányból megtudhatjuk, hogy miért kellett Jézusnak kizárólagosan i.e. 8.02.10-én megszületnie.

A Jakabtól által prezentált mondat természetesen nem jöhetett az "Úr egyik angyala" szájából a valóságban, ellenben szinte biztosra vehető, hogy ez egy szemléletes utalás arra nézve, hogy Mária a Shemhamphoras égisze alatt fogant, és beavatott vallási körök ennek ismeretében jelölték ki őt a világ népei számára szánt Megváltó (Jézus) majdani világra hozatalára is. Ezt Mária további életútja teljes mértékben alátámasztja.
 Mária megfogamzása a fentiek ismeretében csak i.e. 23.12.18-án történhetett (igazolás a tanulmányban megtekinthető). A keresztény hagyományok szerint Mária "eredendő bűntől" ("peccatum originale") mentesen, azaz negatív szellemi hatásoktól mentesen jött a világra, ami lehetetlenség, mivelhogy Jézus születését megelőzően ez ~272 évvel korábban (i.e. 280.12.09-én) volt CSAK lehetséges, amikorra Mithrász inkarnációja tehető. Mithrász szintén a világ világosságának számított a misztériumvallásban, mint Jézus az Újszövetségben (János 8,12).

Na de lépjünk tovább...

Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:

"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." – És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást.""

(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 30. old. -saját fordítás)

 

Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:

 

"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását."

(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 32-33. old. -saját fordítás)

Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael megváltójának az édesanyja. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:

 

"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve."

(forrás)

 

 

 

 

[126]

A Jakabtól származó utolsó idézet értelmében Zakariás pap már akkor tisztában volt azzal, hogy Máriának kell Jézust a világra hoznia és Jézus majdan kereszthalált kell haljon a népe megváltása érdekében, amikor Mária 3 évesen bekerült a jeruzsálemi Templomba.
Mária kilenc évet töltött a Templomban a papok és JHVH szolgálatában.

 

 

 

[127]

Gondolom, kezd lassan megvilágosodni sokak előtt, hogy miért is nem került be a kanonizáció folyamán például a Jakab-féle apokrif evangélium a Bibliába...

 

 

 

 

[138]

Jézus élete egy kozmikus misztérium volt. Bűntelenül született i.e. 8.02.10-én, mivelhogy a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak a zodiákusban, azaz a Nap mögé sorakoztak fel a negatív szellemi hatásúnak vélt planéták (Mars, Szaturnusz és Uránusz), aminek következtében úgymond komoly hatáscsökkenést szenvedtek a Földről nézve.

Itt megjegyezném, hogy a Szanhedrin tagja csak az lehetett, aki kellő asztrológiai ismeretekkel rendelkezett. Az más kérdés, hogy a hívő tömegeknek ez szigorúan tiltott volt...

Jézus természetesen nem az emberek bűneit vette magára a kereszten, hanem az említett planéták negatív szellemi hatásán kívül az akkor még elvileg nem ismert Neptunusz és Plútó negatívnek vélt hatásait is. ITT szemléletesebb!