"Isten" senkinek sem nemz természetesen gyermeket, ellenben a születető gyermek lelki adottságának a kizárólagos forrása.

Az emberi lélek és a személyiség kapcsolatban áll ugyan egymással, de nem lehet közéjük egyenlőségjelet tenni. Az ember személyisége szerintem a különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, amit a lélek (születési adottság), az öröklött gének (tartalmazzák a szülők személyiségének a lenyomatait is), a neveltetés, külső körülmények (környezet, a változó szellemi hatás), és a szabad akarat határoz meg. Ebből is látszik, hogy mekkora felelősséggel bírnak a szülők, oktatási intézmények, médiumok ezen a téren! Sajnos az utóbbi kettő igen gyakran visszaél ezzel...

Lehet például egy ateista ember emelkedett és nemes személyiségű?

Legalább annyira, mint egy hamis istenképben hívő, sőt ha a pozitív erkölcsisége felülmúlja a hívőjét, akkor lényegesen emelkedettebb és nemesebb is. A bigott álszenteskedés, a képmutatás, az önámítás, a mások tudva, vagy tudatlanul történő megvezetése nem nevezhető egyáltalán pozitív etikai tulajdonságnak...

A lélek kizárólagosan csak élve született testben tud realizálódni.
Az élő test tehát a lélek hordozója. A gyermek élete nem a születéssel, hanem a fogamzással kezdődik, amitől kezdve folyamatos fejlődésen megy keresztül, de lélekkel csak a születésekor lesz felvértezve. Nem létezik két teljesen azonos lelki adottságú halandó.

Jézus a "bűntelen" születési adottságát a megfelelő időben történt világra jövetelének köszönhette. Ugyanez volt a helyzet természetesen annak az Aleister Crowley-nak az esetében is, aki joggal tarthatta magát a a "Sátán" inkarnációjának ("The beast 666").