Pe turbán Creative Commons License 2020.07.02 0 0 1

Komar könyve érdekes olvasmány. Már csak a szerkesztő személye miatt is. Türk Attila napjaink meghatározó ideológusa, az "Uraltól induló, átnyergelő finnugor honfoglalók" c. nézet fő apostola. Valahogy olyan ez a könyv, mintha Galilei munkáját a Vatikán gondozásában jelentették volna meg.

Mire gondolok?

Adottak egyrészt Komar gondolatai, aprólékos elemzései, amelynek végén következtetéseket von le, s emellett időnként megjelennek tömör kinyilatkoztatások, amelyek viszont az említett ideológia igazát hivatottak bizonygatni. A kettő pedig nincs mindig szinkronban. Kezdjük az elején!

 

Komar elemzései alapján a honfoglalók kiindulási térsége egy meglehetősen nagy terület, amelynek csak egyik csúcspontja a Déli-Ural. Két csoportról beszél, akik közös gyökerűek, de eltérő irányban vándorolnak. Az egyik csoport nyugatra tart, s a Szubbotyici horizontot hozza létre, a másik viszont a Volga mentén északra az Ural előterébe (Magna Hungaria), majd az Uralon átkelve egy csoportjuk az újonnan képbe került Cseljabinszk környéki területre (Ujelgi) vándorol. Míg a kiindulási területet a krónikásirodalomból Dentümogyernek nevezi Komar. Alapos zavart okozva, jegyzem meg én.

Nos, a vázoltak ellenére a honfoglalók mozgását mutató térképen az Uralontúlról induló csoport tesz egy vargabetűt az Ural felé, onnan a Türk-ideológia szerint érkezik meg Szubbotyicibe.

 

Komar elemzései a szubbotyici-horizont leleteiről szólva, azok színvonalas kivitelezéséről vallanak, szemben a környező népeknél felbukkanó silány utánzatokkal, derivátumokkal. koppintásokkal. Így van ez az 5. stíluscsoport leleteivel is. Az összegzésnél azonban ezekről rendre az jelenik meg, hogy változatok, utánzatok. S ott a forrás is: The Ancient Hungarians 1996. Vagyis Fodor et al (közte Türk?) kiállításkatalógusa. Ennek tükrében érthető, hogy az 5. stíluscsoport felbukkanását nem elemzi Komar, ez csak egy sajnálatosan rövid kinyilatkoztatással intéződik el: keleti türk csoport közvetítette divatjelenség. Ez következik a Fodor-Türk-ideológiából, hiszen finnugor népek közt csakis divatként jelenhet meg kínai eredetű motívumcsoport, keleti türk közvetítéssel. Ugyanakkor viszont nem következik Komar elemzéséből, aki a színvonalas munkákban, másokkal egyetértve, a szogd "B" iskola mestereinek keze nyomát ismeri fel. A magam részéről a kurta kinyilatkoztatással szemben mégiscsak egy keleti türk csoport betagolódásának nyomát vélem felfedezni a honfoglalók közé, az ismertetett érveket most csak annyival egészíteném ki, hogy a vázolt konstrukció, s a muszlim források által megerősített gazdagság lehetővé te(he)tte a honfoglalók fejének, hogy Szogdiából "importált" mestert foglalkoztasson. S mivel a szogdok első kézből vették a kínai mintákat, s alakították ki fémműves formáikat, szerkesztéssel, s nem puszta kézzel rajzolva, így a kivitelezés legalábbis "eredeti", az adott mester képességeitől függően művészi volt.

 

"A Fekete-tenger északi előterében ismert korai besenyő sírok kérdésköre továbbra is nyitott kérdés marad, bár ez inkább a besenyő társadalom fejlettségi fokának objektív lecsapódása..."

 

Ezt a mondatot külön is kiemeltem, s idézem, mert véleményem szerint itt nagyon világosan szembeötlik, miről is beszélek. Adott Komar elemzése, amely szigorúan szakmai szempontok alapján mérlegelve, nem támasztja alá besenyő politikai szerveződés ("kánság") létét az ominózus időben, az ominózus helyen, ez a félkövér része a mondatnak, amit megfejel a dőltbetűs folytatás egy klasszikus ideológiai frázissal, annak bizonygatására, hogy "kivétel erősíti a szabályt". Vagyis a besenyők jelenléte szakmailag nem igazolható, de ők mégis ott voltak... Mert az ideológia hittételei szerint elűzték a magyarokat... Egy rendkívül jól szervezett, jelentős katonai erővel bíró társaságot elűzött egy szervezetlen csürhe. Hol egymaga, hol bolgár zsoldban, a források tudósításai, már amelyik tudósít, valahogy így vélekednek. S miután elűzték a magyarokat, az elfoglalt területen elszigetelten élték a maguk szervezetlen, primitív életét. S még csak nem is féltek attól, hogy a magyarok esetleg visszavágnak... Ugyan egész Európa, szervezett államai rettegtek a magyarok nyilaitól, de a szervezetlen besenyők fittyet hánytak rájuk... Nem életszerű. Főleg azért nem, mert egyébként a 10. század második felében, utolsó negyedében a besenyők egyszerre mégis elkezdtek a szakma szabályai szerint viselkedni, vagyis akkor mégis hagytak nyomot. Nem ragozom.