Szerintem tévhit él a köztudatban a „színtévesztőkkel” kapcsolatban, amit azok publikálnak és hitetnek el másokkal, akik szerint tudnak a más szemével látni. Már a színtévesztő elnevezés sem álja meg a helyét. Maximum korlátozott színlátó. Állítólag én is vörös-zöld „színtévesztő” vagyok, mert a babos könyv olvasása 85-90%-os volt. (Colorite szemüveggel 100%) Ezért megbélyegeztek ezzel a lealacsonyító jelzővel, és például ezért nem kaphattam hivatásos jogosítványt. Én nyugodtan kijelentem, hogy a mindennapi életben igen is nagyon színesen látom a világot. Amire azt mondom, hogy piros, azt az ép színlátó is annak látja. Amit én zöldnek látok, az az ép színlátónak is zöld. Ami kék az nekem is kék. A sárga nekem is sárga, és még folytathatnám. Tudok gyönyörködni egy szép tájképben, látom a sok különböző szép színt. A múltkor láttam egy összehasonlító képet, hogy hogyan látják ugyan azt a képet a „színtévesztők”. Nos az egy nagy tévedés. Egy különböző gyümölcsökkel teli tálról szólt. Az egyik szép színes, a másik egy sephia minőségű. Borzasztó hogy ilyen téves állítással azonosítsák a „színtévesztőket”. Én bármikor, este és nappal is messziről megmondom a jelző lámpák színeit, meg tudom mondani a sok színes ceruza színeit, meg tudom különböztetni a villamosvezetékek színeit, látom a színek árnyalatait, és még sorolhatnám. Ez kb. olyan mintha a rövidlátót vagy bárkit, aki szemüveget visel, vaknak neveznénk. Ez igazságtalan diszkrimináció.