Komar remek összefoglalót ad a honfoglaló magyarság kutatásáról, az elméletekről, feltevésekről. Mindamellett alapos leltárt is ad a különböző tárgyakról, feltárja analógiáikat, aprólékosan elemzi az egyes motívumokat, s összefüggéseket keres. Ennek alapján más képet rajzol fel, mint a nyelvészek által meghatározott honfoglalás-teória. Amit a történészek tovább színesítettek. A régészet eredményei azonban mást mondanak. S a művészettörténet is...
Ezekről ejtenék pár szót. Az ugor és török hagyományokat kivesézték már sokan, sokféleképpen, így ezekkel most nem foglalkoznék. Annál érdekesebb, s kevésbé feltárt a kínai hatás a honfoglalók körében. Mert van ilyen. Komar 5. stíluscsoportja a tárgyi kultúra terén gyűjti csokorba az erre utaló jeleket. Végső soron kínai eredetű motívumok tartoznak ide, pl. palmetták, amik eltérnek a történészek által szasszanidaként emlegetett, s a tarsolylemezekről széles körben ismert palmettáktól, amelyek analógiái a szasszanidák helyett a Kalifátusba mutatnak. Mesterházy Károly művészettörténeti szempontból vizsgálta a kérdést, s Szamarrába, a Kalifátus rövid életű fővárosába jutott. Az iszlám kultúra térben és időben is közelebb áll a honfoglalókhoz, mint a szasszanida, amely a "300 éves" kazár-magyar együttélés során került képbe. A Komar könyvéből is kiolvasható rövid periódusú vándorlástörténet esetén azonban problémás.
De most a kínai hatásról ejtenék pár szót. A Komar-könyv tanúsága szerint ez a hatás relatíve később érkezett a szubbotyici területre, mint a honfoglalók. Azaz vagy egy később csatlakozott csoport hozta magával, vagy egy divathullám érte utol a honfoglalókat. Komar elveti az első variációt, s a második mellett foglal állást. Az uralkodó honfoglalás-modell szerint a magyarság egységesen vándorolt, csak a kavarok csatlakoztak menet közben, s vagy bejöttek, vagy nem. Nem lehet őket elkülöníteni a Kárpát-medencén belül. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az említett 5. stíluscsoport esetén miért olyan határozott a csatlakozás elutasítása, mikor épp a csoport léte mutat eltérést a többi elemtől, vagyis adott egy jól körvonalazható egyedi jellegzetesség, ami által elhatárolható lenne egy csoport, míg a kavarok esetén semmilyen jellegzetesség nem mutatható ki, mégis szent a meggyőződés, hogy csatlakoztak.
Nézzük meg tehát kicsit részletesebben ezt az 5. stíluscsoportot! Vezető motívuma az ún. "lángoló gyöngy". Ennek a motívumnak az eredete Kínába nyúlik vissza. Porcelán vázákon, selyemfestményeken a teljes motívum megvan, ami szerint egy sárkány tartja a tenyerében az ominózus gyöngyöt.Ez a jelenet miniatűr fémtárgyakon, pl. szíjvereteken nem ábrázolható a méretkülönbség miatt, így módosult, a gyöngy köré lángoló keret került utalva az eredeti jelenetre. A motívum több kultúrában is népszerű volt, a szogd fémművesek is kedvelték. Ezentúl a manicheus vallásban is kedvelt szimbólummá vált. A manicheus vallás Perzsián kívül a Türk Birodalmat megdöntő ujgurok körében is jelen volt, de magába Kínába is eljutott. Az elég nyilvánvaló, hogy a honfoglalók direkt kapcsolata Kínával kizárható. Azaz a kínai eredetű motívumok közvetítés útján kerültek a honfoglalókhoz. Ezzel elérkeztünk a problémás részekhez:)
Kik közvetítették, s hogyan? Komar e kérdést sajnálatos szűkszavúsággal intézi el: keleti türk közvetítéssel. Keleti türkök voltak maguk a névadó türkök, akik a honfoglalás idejére felszívódtak, az oguzok, akik jóval később jelentek meg az európai térfélen, talán a besenyők is, bár nehéz őket elkülöníteni az oguzoktól, s végezetül a fentebb már említett ujgurok. Utoljára hagytam őket, de ők a legérdekesebbek. Ráadásul időben éppen megfelelnek. 840-ben döntik meg a birodalmukat a kirgizek. Ezután szétspriccelnek. 840-ben a honfoglalók már ott vannak a szubbotyici területen, így az ujgurok szétspriccelése, ha csak kicsivel is, de később történt, azaz az 5. stíluscsoport megjelenését akár egy ujgur töredék megjelenéséhez is köthetjük. Mielőtt bárki is ingatná a fejét, hogy ujgurok, ugyan már, megjegyezném, hogy annyira nem állunk rosszul, hogy rögtön a marslakókkal kellene egy napon emlegetni őket. A B. Szabó- Sudár szerzőpáros felelevenített egy elképzelést, amely szerint ujgur Üge = magyar Ügyek. A turulról is kimutatták, hogy keleti türkök körében volt ismert madárnév. A csupán szavakra épülő feltevéseken túl most már reáliák, tárgyi emlékek is rendelkezésre állnak, amelyek felvetik annak lehetőségét, hogy valamiféle ujgur kapcsolat létezhetett. Persze a meggyökeresedett teória, amely makacsul az Ural mellől indítja a honfoglalókat kérdőjelet rajzol az elgondolás mellé, s lesöpörné az asztalról. De épp ezért érdemes Komar könyvét tanulmányozni. Nagyon világosan, s nagyon egyértelműen leírja, hogy a honfoglalók nem az Uraltól indultak el. Hanem az Uralontúlról. A honfoglalókkal egygyökerű népesség viszont eljutott az Ural mellé. sőt átkelt az Uralon, s a keleti oldalon is megjelent (Ujelgi). Hogy pontosan honnan indultak, s voltak-e urali komponenseik, ebben a kérdésben Komar sem tud biztosat mondani. Az 5. stíluscsoporttal kapcsolatban azonban határozottan állást foglal. Az Irtis felső folyása mentén található a zevakinói temető. Több kultúra, nép érintkezési pontjában. Türk, kirgiz, ujgur, s még ugor népek szomszédságában. Az itteni népesség motívumkincse tükrözi a szomszédos népek hatását, s lényegében eredeti formában vették át a kínai hatást is. Az 5. stíluscsoport motívumainak prototípusai erről a vidékről származnak. Ez a vidék a nomád birodalmaknak inkább a szélén volt, mint a központjában, de azok kulturális hatása határozottan kimutatható. Hogy a honfoglalók innen indultak-e (ebből a térségből), vagy nyugatabbról, s később csatlakozott-e egy ebből a térségből érkezett csoport, az még nem eldönthető. A kulturális kapcsolat kimutatható.
Ennek tükrében érdemes megvizsgálni a közvetve kínai hatás elterjedését, hatását is. Azt láthatjuk, hogy relatíve kis területen van jelen, ugyanakkor megjelenik pl. Korobcsinóban, amely leletet vezéri sírnak tekintenek a gazdagsága miatt. Mindez utalhat arra, hogy egy kis létszámú, de nagy presztízsű csoport érkezett, akik különállása valamilyen formában megmaradt, a jellegzetes motívumos tárgyak pedig presztízsajándék formájában kerültek új gazdáikhoz. A környező területek rusz, bolgár, finnugor népei körében mindenesetre gyenge minőségű utánzatok, derívátumok formájában vannak jelen ezen motívumokkal díszített tárgyak. Ami utal egyrészt a presztízsre, hiszen utánozzák, másrészt utal arra is, hogy nem voltak kereskedelmi forgalomban ezek a tárgyak, a gazdáik nem kótyavetyélték el őket, tehát szimbólumértékük volt. Nyitott kérdés, hogy vajon hogy értékelhető az 5. stíluscsoport jelentősége. Mindenesetre a fentebb vázolt összefüggések, történelmi analógiák alapján meg lehet kockáztatni egy olyan elképzelést, hogy a kazár kagán a menekülő ujgur "rokont" befogadta, s számára rangjának megfelelő helyet biztosított. Nevezetesen kündünek nevezte ki az általa megszervezett törzsszövetség élére. A jellegzetes motívumokkal ellátott tárgyak a kündü presztízsajándékaiként kerültek kiosztásra. A források tudósításai nem mondanak ellent ennek, bár kétségtelen, hogy az uralkodó értelmezések, megítélések nem támogatnak egy ilyen verziót. De a világ halad, egyesek szerint fejlődik is. hogy merre, az mindig kérdéses. Lehet, hogy a fölvetés inkább történelmi, de a Történelem topikban uralkodó ideológiai terror nem engedi ott a kultúra kitárgyalását.