Azoknak, akik ugy gondolják, hogy e kiállitás volt az elso amely az "izléstelen vér látványát" és az egyháziságot osszekapcsolja, egy kis művészettörténeti adalék:

A gótika mártirábrázolásban ikonográfiailag kötelezo volt jelezni a mártir halálnemét. Ennek következtében a gótikus korszak ikonjain levágott fejú. elégetett, kibelezett, kerékbe tört alakok láthatóak oltárképeken, falfreskókon. Ezek még stilizált képek. A reneszánsz már szakított ezzel, megjelent a perspektíva és az emberi test ismerete. A barokk templomfestészet és szobrászat már kifejezetten naturalisztikus. Ennek eredménye az. hogy ma minden katolikus plébánia tempomban egy megkínzott, fára szegezett véres húsdarab van kiállítva a kultusz középpontjába.

Azok a katolikusok és bigottok, akik verik a nyálukat, menjenek mán el és nézzenek körbe saját templomaikban és hagyják békén végre embertársaikat. Mert teccik tudni, olyan hogy közizlés és közerkölcs nincs, csak a törvények vannak, melyek általánosan kötelezhetőek, ezek szerint pedig egyenlőre még gondolati, vélemény, szólás és vallás szabadság van.

Ultraprimitív inkvizitorlelkeknek persze ez általában nem szokott tecceni.