Olyan törpént velem - ami nagyon régen volt már!

A W2-es csizmám a második-harmadik útján (vagyis vadi új még) SEM ÁZOTT BE!

 

Pénteken Majsa és Bugac között elkapott a felhőszakadás - és egy istállóba kéredzkedtem be a lovak, kecskék, miazmások közé - amolyan megváltóként érezve magam  :-)

(Ember nem volt, a többiek meg beengedtek. A kuvasz is csak fél óra és az eső elmúlása után, távozásomkor akart kihúzni a csizmámból - befelé bezzeg nem jelezte, hogy kussoljak)

 

Onnan kb Kmétig hatalmas tócsák voltak, nem lehetett "rendesen-homokosan" haladni - de kapott vizet így is rendesen.

Aztán Dabasra felérve megtaláltam Taki kedvenc motormosóját, amiről Taro ezerkettese igen szépeket tudna mesélni...
Egyedül voltam, bátornak kellett lennem (amit ugye csak egy paraszthajszál választ el a hülyeségtől :-( )
Uccuneki, és csak középen lepődtem meg kicsit a mégpuhább iszapon alul - ott be kellett avatkozni kicsit a csizmával a víz alatt - de semmi nem jutott belülre. 

TECCIK!

Másnap a bandával is csapattuk a sarat, vizeket párszor - az se jutott belülre.

 

Tudom persze, hogy ez csak max fél évig fog tartani, amíg az impregnálás le nem válik a középső, puha zárónyelről :-(