"Ha nincs külső referencia, ha bármi gondolati vagy fizikai tevékenység  kizárólag a cselekvő (ember vagy gép) belső elvárásaihoz, referenciáihoz méretik, az csak öncélú, önkielégítő, mihaszna produktumot eredményezhet."

 

Pl, ha egy robotba teszem, megtanul magától járni a robot. A szelektor háló adja neki a lökéseket a tanulásra, hogy odébb jusson. Mint a baba. 

 

 

"Ha a nyertest nem külső kritériumok választják ki, hanem a résztvevők valamelyike belül maga dönti el, azt nem játéknak nevezik."

 

Itt amiről én beszélek, nincs játék.

 

"És az ilyesminek egyébként sincs semmi köze az élet valódi játszmáihoz."

Hát tényleg nincs köze semmiféle játszmához, de viszont az élethez köze az van. A baba először a szemét mozgatja, majd a fejét, átfordul, kúszik, mászik, feláll, gagyarászik, beszél stb. Ilyen lenne a valódi A.I. is. Csak tán gyorsabban. 

 

Egyébként számítógépben lehet teremteni ilyesmi virtuális környezetek sokaságát amiben ezzel lehet kísérletezni. pl amivel én néha játszok, hogy azt szeretném elérni, hogy a háló a képernyőn kockákat rakosgasson egymásra. Mint egy gyerek, aki tornyokat épít. Az egyik háló csinálja a másik értékeli. Hogy hú de jó, ez jó lépés volt. Először a nekünk leguncsibb kocka lökdösések is érdekesek a szelektor háló számára. Később nö az unalom szintje. Nem működik még rendesen. Ha változtatom a két háló tanulási rátáját külön külön és a csatolás mértékét, egészen másképpen viselkednek. Vannak ideges emberek és nyugodtak. Vannak jó tanulók és vannak akik nem. stb.