Serdülő, ifi koromban a nyári futó és görsí edzéseink előtt mindig volt bemelegítő kocogás és utána gimnasztika amiben könnyed nyújtó gyakorlatok is voltak.

Amikor 23 éves korom körül elkezdtem ismét rendszeresen futni, bringázni, akkor alkalomszerűen végeztem nyújtó gyakorlatokat főleg az edzés bemelegítő részében. Nagyon nem vittem túlzásba és emlékeim szerint sokkal hajlékonyabb sem voltam ifiként, mint 40 éves korom környékén.

Amikor 40-50 közötti időszakban alig futottam és azt is lassan, teljesen elhanyagoltam a nyújtást és azóta sem viszem túlzásba, viszont a munkám úgy alakult hogy egyre több időt töltök az számítógép előtt ülve. Két  vagy három éve tűnt fel, hogy rengeteget romlott az amúgy sem túl jó hajlékonyságom. Amit ha nyújtott térd zárt lábakkal előre hajolva nézek, akkor most is majdnem olyan mint 30-40 éve azaz az ujjaim leérnek a földig kis bemelegítés és rádolgozást követően. A nagy különbség abban van, hogy ha kezdek terpeszteni, akkor nem hogy jobban leérek a földig, még annyira sem tudok lehajolni, mint zárt lábbal, pedig amikor 30 éves korom környékén nyújtottam, akkor ha nem is angol spárgáig terpesztettem, de a könyökömet le tudtam tenni a földre. Azaz a combhajlító izmok valamelyike nagyon sokat rövidült és nem a medencét billentve tudok a földig hajolni zárt lábbal sem, hanem a gerincemet görbítve, a terpesztés pedig még jobban korlátozza a medence előre döntését ezért nem tudok semmivel sem lentebb hajolni terpeszben, mint zárt lábal.

Ez a combhajlító rövidülés korlátozza a gyors futáshoz szükséges laza térdemelést és így a lépés nyújtást azaz a lépéshossz jelentősen rövidebb miatta.

Tehát én azt mondom lehet most még nem korlátoz a nyújtás hiánya, de jobb ha most rutinná válik, mert amikor már érzed, hogy kell, akkor már sokkal nehezebb lesz megnyújtani az ülő munkától megrövidült combhajlítókat.