Folytatás

Új fejezet következik, új "nagy" fejezet. A városfalon belül, de a Tiberisen túl, azaz a folyótól nyugatra. A könyv szerint minden olyan  nagy városban, amelyet kettészel egy folyó, annak az egyik oldalán később indul és lassabb a fejlődés. ( Ezt végig lehet városonként gondolni) Rómában ez a lassabb oldal a folyó nyugati partja, ez a fejezet a Trastevere, a Borgo és a Vatikán látnivalóit tárgyalja. 

A köztársasági kor legvégén ill Augustus idején került ez a terület a városhoz. Ez volt Augustus idején az utolsó kerület, sőt még az Aurelianusi városfal is csak a mai Trastevere területének egy kis részét foglalta magába, a Vatikán területén pedig a cirkusz és a temetkezési hely volt.

A birodalom bukása után a  Vatikán, mint a kereszténység központja, talán földrajzilag is a pogány Róma ellensúlya volt. A korai középkorban a Vatikán közelében jöttek létre az északi keresztény népek bázisai. szászok,frankok, lombardok stb. 

A folyó nyugati oldalán élők sokban eltértek a másik oldalon élőktől. Szokásaik, ünnepeik sőt dialektusuk is. Egészen a 19sz-ig rendszeres volt az összecsapás a Trasteverinik és a Monticianik között. Utóbbiak az első kerület lakóit jelentették. Az összecsapások főleg kölcsönös kődobálást jelentettek, amire sokszor a kettő közötti semleges területen, az egykori Forum helyén került sor.  A 16-17sz építkezések ezt a területet is elérték, de kevésbé mint a folyó túlsó partját. Az 1870 és 1840 közti időszakban a legfontosabbak a rakpartok rendezése, a Viale di Trastevere főutca megépítése ill a Szt Péter térre vezető  via della Conciliazione létesítése. Ez utóbbi megkönnyítette a Vatikán megközelítését viszont a Borgo városrész jelentős részének lebontásával járt.