Hát ritka sok *ság van leírva ebben a rovatban, de talán nem árt megtudni, hogy mit mond a fizika.

- Ugyanis a "zérus ponti energia", vagy "vákuumenergia" fogalmat a fizika vezette be, ámde az utóbbi időben áltudományos körökben is rendkívül népszerűvé vált. Ez persze még nem lenne baj, a baj csak az, hogy eltorzítva. (Mint más fogalmak esetében is.)

- Először a következő módon jelentkezett a probléma: az elektromágnesség klasszikus kontinuum-elmélete szerint az elektromágneses mező maga végtelenül sok oszcillátor (rezgésre képes dolog) együttesének tekinthető, amely rezgéseknek nincs fölső határfrekvenciája. Azonban az oszcillátorok mennyisége növekszik a frekvencia növekedtével, ezért ha igaz a klasszikus termodinamika ekvipartíciós tétele, akkor a rendszer teljes energiája végtelen lenne.

- A kvantumfizika szerint sem az nem igaz, hogy (egy adott kölcsönhatásnál) ne lenne határfrekvencia, sem pedig az, hogy a frekvenciától függetlenül érvényes lenne az ekvipartíció. Rezonancia-folyamatokban az energia csak egész adagokban (h*nu egész számú többszöröse) cserélhet gazdát, ami olyan kvantumstatisztikákra vezet, amelyek szerint a magasabb frekvenciás módusok betöltöttsége rohamosan kisebb (habár a hőmérséklet emelése némileg javít rajta).

- Viszont az az is következik a kvantumfizikából, hogy minden elvileg lehetséges oszcillátor rendelkezik egy bizonyos minimális energiával (1/2*h*nu), amit végleges hatállyal nem lehet elvenni tőle, ezért aztán még az abszolút zérus hőmérsékleten is megmarad. Ha végtelen sok oszcillátorral számolunk, akkor ez is végtelen nagy energiára vezetne, ezért aztán határt szabnak a dolognak ("renormálás"). Ettől függetlenül az oszcillátorok zérus ponti energiájának összege nem kicsi, sőt, meglehetősen nagy.

- Az oszcillátorok 1/2*h*nu nagyságú zérus ponti energiája azért nem távolítható el végleges hatállyal, mert ez csak fele a minimális energiakvantumnak, ami ugye h*nu. Dinamikailag úgy lehet elképzelni a dolgot, hogy bár megindulhat az energia rezonanciaszerű átadása, az nem mehet végbe, mert ahhoz hiányzik az energiakvantum "hátsó" fele, amiért is úgy változnak meg a fázisviszonyok, hogy a folyamat felénél visszafordul az energiaátadás iránya.

- Azt látjuk tehát, hogy végleges kinyerése nem lehetséges a zérus ponti energiának (amíg csak az oszcillátor létezik), viszont átmeneti időre kölcsön vehető. Erről is szól a Heisenberg-féle határozatlansági reláció, ami szerint az oszcillátorok energiája bizonytalan, ugyanis egy dt időtartamra dE energiával megváltozhat, ahol e két mennyiség szorzata még vákuumban is legalább h-vonás. Magyarán, rövidebb időre nagyobb energia kölcsönözhető. (Ez kölcsönzési effektus magyarázza az ún. alagút-effektust is.)

- Ha energiát végleges hatállyal szeretnénk fölszabadítani, akkor annak lehet az a módja, hogy fölszámoljunk bizonyos energiát tároló szabadsági fokokat (módusonként 2 van belőlük). Ezt az ún. korpuszkulláris anyaggal viszonylag könnyen meg tudjuk tenni, valamilyen szerkezeti átalakítás révén.

- A részecskéktől mentes fizikai tér esetében NEM ISMERETES, hogyan lehetne redukálni az oszcillátorok (vagy rezgési módusok, vagy szabadsági fokok) számát. Ez a redukció mindenesetre a fizikai tér struktúrális átalakítását jelentené.

U.I.
Amikor Egely és Boday a "Bevezetés a Tértechnológiába" címü iszonyatot írták, már réges régen paráztak. Olyan is.