Hálistennek nem ismerem az útleveles mizériát. Nekem és a gyerekeknek csak magyar van, a férjemnek van román is, de csak egyetlenegyszer kellett használnia. Tavaly volt egy nagyon édes story, kicsit off de elmesélem.
Tavaly nyár, nagy meleg, nagy izgalom, csomagolunk, a gyerekek meg vannak őrülve. Mondom csináljato útlevele a két utazó süninek is. Ceruza, karton, kész is a két útlevél. D. u. 6 körül indultunk Pestről, sötét este értünk a határhoz, beszól a vámos, hogy útlevelek. A fiam nagy pislogva kinéz az autóüléséből, előkotorja a sünik útlevelét, és kiadja az ablakon. Vámos mosoly, pecsét, buksi simogatás. Román oldalon odaszól csendesen a gyerek: Anya itt is oda lehet adni? Pedig még csak 5 éves volt, itt született, és elég keveset hallott az ottani dolgokról, évente egyszer megy "haza", stb. Visszafele a csattanó: Ugyanaz a hapsi volt, kérdi, hogy a sünik útlevele? Pecsét, vigyor. Happy end.