A 1870-es évekig a vasútépítés a gazdaságilag fontos városokat kötötte össze, ezekhez első és másodrendű vonalak épültek. A kisebb települések bekapcsolásával nem foglalkoztak a társaságok, mert nem volt nyereséges, pedig ezekre is szükség volt az egységes nemzeti piac megteremtéséhez, az ott termelt áruk elszállításához.

A témával először Hollán Ernő foglalkozott 1865-ben, a javaslata a harmadrendű vonalak építése volt, a kisebb szállítási igény miatt csökkentett műszaki tartalommal, így kevesebb földmunkát kellett végezni, gyengébb sínek kellettek, így olcsóbb lett az építés. A javaslata további része volt, hogy a költségek harmadát az érdekelt helyiek állják, harmadára részvényeket adjanak rl, harmadára az állam adjon hosszú lejáratú kölcsönt.