Csodálatos az emberi agy (még az én csököttem is), hogy milyen halvány emlékekből képes felépíteni valamit.

Először az jutott eszembe, hogy nem egy személy kötetében olvastam ezt a darabot, hanem valamiféle gyűjteményben.

Ráesett a tekintetem a Rivalda 70-71-es kötetre, arról ugrott be.

Hát abban színdarabok vannak (az első a Döglött aknák). Hát ez nem az. (Egyébként nem kéne valakinek?)

Beugrott, van nekem még ilyen, Égtájak című, 2 kötet, de azok meg külföldi íróké.

Nézegettem a második sori könyveket, hát előpenderült a Rádió és Televízió Évkönyv,68-69-es évfolyam. Tartalom, csupa riport, kis technikai színesek, zörejkészítés, kisgyerekek filmszerepben, egyebek. Csalódottam félreteszem, erre kinyílik a 447.oldalon. Első mondat. A vonat bent vesztegel az állomáson. Lakatosék felugranak rá. Aztán már kiderült, hogy ezt kerestem.

Részletek önállóan, a következőben.