idővel ráérezhetsz, nekem is eltartott. Először bizonyos kiválasztott testrészekkel, majd egyre többel, végül az egész test is mehet. Kezdeni nagyobb és persze így lassúbb kilengésekkel, majd egyre kisebbedőekkel s így gyorsulhatnak. Egy bizonyos pontnál (persze sok gyakorlás után) úgymond átugrik olyan magától mozgásba/remegésbe, ami már olyan tudat alatti. Például a szem mikromozgásai is ilyenek, azt nem tudod tudatosan mozgatni, arra valahogy rá kell vezetni – hogy aztán gyorsítani tudd. Nagyon sok gyakorlás után el lehet érni, hogy a sötétben csukott szemeknél kezdjél látni a központban egy sárgás foltot. Hogy miért van ez, azt írtam (központban sok a receptor, de csak zöldre és pirosra – ennek keveréke a sárgás szín). Na ezt elérni úgy, hogy nem nyomkodod és nem is feszíted a szemeidet nagyon nem egyszerű. Ha ez menne, akkor idővel ezt meg tudod csinálni több testrészeddel is (csak ott nem látnád az elektromosságot, elektromágnesességet stb), a fülben mondjuk hallanád, hogy hogyan dobol a dobhártyád - én gyakorlatilag nem hallok születésem óta (most olyan 75-80dB a hallásküszöböm), de mikor ez először sikerült, akkor megijesztett az erős hang, mint egy nagyon mély dobpergés. Máshol meg érezned kell, hogy nagyon gyorsan remeg, ha sikerül, akkor érezni is fogod.

Persze a zene is rezgés (meg sok minden más), csakhogy kívülről jön és neked kell ahhoz alkalmazkodnod – ami egészen más, mint a sajátod. Persze, én is érzékelem a külső rezgéseket, talán még jobban is mint az átlagember – például az autó rezgését sokkal messzebről érzem, mint meghallom (azt már csak akkor, mikor mellettem van, persze teherautót egy kicsit messzebbről is hallom). Vannak olyan erős hangfalak is, amik pár méterről mozgatják az ablaküveget. Régen valami hangágyúval néhány km-ről ledöntöttek egy papírfalat.

Minden elismerésem, hogy ekkora távokat bicajozol, mint írtam – én egy kicsit másképp próbálom tartani a szintet.