AKF996 Creative Commons License 2020.06.08 0 0 14149

"Egy szempont egyes típusok túléléséhez: az SD40 kiemelkedően sikeres típus volt, rengeteg készült belőle, akkor a nyílt vonalra. Tovább élnek az alap mozdony mindenféle kiegészítésével, elektronikus vezérléssel, stb."

 

Igen, ez így van. Ugyanez igaz pl. az SD38-asokra is a négytengelyes kategóriában. Hiszen még azok is bőven az EMD-fénykorban és a gyár abszolút versenyelőnyös (a GE-vel szemben) korszakában készültek (sőt, tették még nagyobbá a gyáróriást!). Egyébként az EMD ezt a versenyelőnyét látszólag a 80-as években kezdte elveszíteni a General Electric-kel folyó rivalizálás során (tehát az SD40-es korszak után), vagyis ott látszódtak ennek az első jelei, ami aztán a 90-es évekre ki is teljesedett /sőt inkább kicsúcsosodott/ és mindenki számára egyértelművé is vált. Azonban mivel ezek a dolgok nagyon bonyolult cégügyi folyamatok előzményeként keletkeznek, az okokat korábban kell keresni (akár az SD40-esek háza táján is), és akkor láthatjuk, hogy a gyártócég kifejlesztett addigra egy akkoriban nagyon jónak számító típust (az SD40 sorozatot), ám ezekben az években jóformán csak ült a babérjain, és szinte ezek eladásából tartotta el magát, és nem is nagyon fejlesztett a mozdonykonstrukciókon - míg a GE meg nagyon keményen ráfeküdt ekkoriban a fejlesztésekre, ami a körülbelül 90-es évekre hozta meg jórészt leginkább a befektetett kutatások és munkák gyümölcsét (láthatjuk pl. a dízelmotorok terén akkoriban elért érdemeiket). Tehát majd 20 évvel később kezdtek el mindennek mutatkozni az első jelei, mint azt láthatjuk, az EMD 20 évvel azelőtt remekül bevált konstrukciói meg eddigre elavulttá váltak, és egyben itt, ekkoriban kezdtek el visszaköszönni az akkori innovatív változások bevezetésének az elmaradásai, fejlesztések és újítások hatásai - tehát az EMD hanyatlása voltaképpen már a 70-es években elkezdődött /ironikus módon talán pont az akkori legnagyobb sikereik elérése miatt/.

Előzmény: manhattani (14142)