Húú, de rossz ezt látni! :(

 

Kár, hogy ilyen sorsra jutottak ezek a(z egyébként jobb sorsra érdemes) szerencsétlen 6000 lovas gépek! Főleg úgy, hogy nagyon keveset - a legtöbb példány kb. átlag 10 évet - mentek összességében (gondoljunk bele, hogy ez például a magyar viszonyok között hogyan hatna, ha mindössze ennyi idős gépeket vonnának ki a forgalomból!)… 

 

Szerintem meg egyébként a Union Pacific Overland Route fővonalára (Omaha-Sacramento-(San Francisco), a UP északi transzkontinentális fővonala Nyugat-Amerikában), annak a nyugati szakaszára a nehéz transzkontinentális tehervonatok továbbítása miatt pont az ilyesfajta erős mozdonyokat lehetne alkalmazni. A vonal kelet-kaliforniai részén a Donner Pass, illetve a kelet-utah-i és wyoming-i szakaszon a Sziklás-hegység miatt nagyon komoly terepviszonyok vannak, és ha már a UP úgyis egyre gyakrabban alkalmaz kevés - mindössze 2-3 - mozdonyos tehervonat-meneteket, akkor ha másra nem is, de az ilyen földrajzi területekre és vonatok élére pont jól jönnének ezek a fajta erős gépek véleményem szerint. De egyébként a több, akár 4-5 gépes teherek élére is lehetne tenni őket, nemcsak akkor, ha eleve 2-3 géppel mennének a vonatok, a plusz lóerők és teljesítmények úgysem ártanának azokon a hegyi szakaszokon.

Úgyhogy szerintem legalább ezen fővonalnak a nyugati és középső részein lehetett volna alkalmazni őket, mondjuk minimum Cheyenne és Roseville között. Persze tudom, nem rajtam múlik...

A UP egy másik kelet-nyugat irányú transzkontinentális fővonala, avagy a déli, mexikói határ mentén végighaladó Sunset Route az egy kicsit más tészta: ott nincsenek ilyen extrém terepviszonyok a sivatagban. Ahogy Chicago környékén sem, meg úgy a UP többi keleti vonalán sem. Mégis olvastam valahol, hogy elég sokat használták azokon a vonalakon is (pl. Kansas City környékén) őket, vagyis szerintem eleve nem a legjobb helyeken járatták ezeket (értsd: nem biztos, hogy megfelelően használták ezen mozdonyok túl-lóerős teljesítményeit).

 

 

A Canadian Pacific legalább olyan szempontból 'jól használta őket', vagyis a teljesítményüket, hogy az ő SD90-eseik terepe elsősorban a szintén kemény nyugat-kanadai hegyi pályák voltak - vagyis a Vancouver-t Kanada többi részével összekötő CP-fővonalon húzták a legtöbb tehervonatot például.

 

A BNSF meg érdekes módon eleve sosem tartott igényt ilyen teljesítményű és ekkora mozdonyokra. Viszont ők a mai napig szeretnek biztosra menni: a legtöbb fővonali tehervonatuk élén ma is 4-5 gépes vontató-egységek vannak (nem sajnálják használni a gépeiket:)). :)